HTML

Gábor, Móni, Eszter Japánban

Elsősorban családunk , barátaink, ismerőseink számára szeretnénk megosztani ezen a felületen a Japánban szerzett élményeinket. I try to summarize things in English so our friends abroad can also join us!

Címkék

Jófejségből ötös a férjemnek!

2017.12.14. 10:34 biomonika

Ezt figyeljétek: Gábor életében először ma Télapó vagy Mikulás - kinek hogy tetszik lett!! Még Eszter ballagásakor az oviból jött oda az igazgató hölgy, hogy decemberben lenne-e Eszter apukája Santa az ovisoknak. Még is csak hihetőbb, mint egy mandula vágású szemű Télapó.. Mondom megkérdezem, de gondoltam, biztos nemet mond. Legnagyobb meglepetésemre viszont igent mondott, és ma volt az ominózus nap. Előző héten elmentünk átbeszélni a forgatókönyvet, meg felpróbálni a jelmezt, mivel ma én nem tudtam vele menni és Gábor alig ért japánul, ők meg alig értenek angolul. Képzeljétek, azt kérték, hogy magyarul beszéljen, mivel az sokkal különlegesebben hangzik, mint az angol és különben is rokon a finnel :D Az óvónéni pedig "fordított" japánra. Az ovisok által feltett kérdésekre kellett válaszolni, mint például mit csinál nyáron, mi a kedvenc étele és hasonlók. Állítólag nagyon örültek neki, alig várom a képeket - amiket minden bizonnyal majd papír alapon, de majd megkapunk.

Breaking news: Gabor was Santa for the first time in his life today! On the day Eszter graduated from kindergarden in March, the director came to me and asked whether my husband would be Santa for the kids this year. I thought he would reject but to my greatest surpise he said yes! We went to discuss details and try the costume last week. I couldn't accompany him today so we had to discuss everything previously as Gabor hardly communicates in Japanese and they hardly communicate in English. Amazingly they asked him to speak in Hungarian being much more exotic than English and actually sounding similar to Finnish language. He had to answer some of the questions the children had collected like what he was doing in the summer, what his favorite food was etc. One of the teachers played the "interpreter" into Japanese. According to Gabor the kids were very excited, I can't wait to see the pictures.

Szólj hozzá!

Még mindig a házi feladat

2017.12.08. 01:01 biomonika

Megígérem, hogy ez az utolsó "túl sok a házi feladat" poszt, de tegnap is: 6 oldal tele nehéz matamatikai feladatokkal, meg szöveges feladatokkal! 6 oldal, ez normális szerintetek egy elsősnek?? A szorgalmi füzetbe beírtam, hogy erre már végképp nem jutott energiánk, mert túl sok volt a házi feladat. Osszák be.

Először tíz fölötti számokból kivonás, minden egyes feladatot szétbontani. A logika a következő: pl 14-8 esetén: A 14-et szétbontom 4 és 10-re. A 8-at a 10 ből vonom ki, az 2, majd hozzáadom a maradék 4-et, az 6. Első körben végig rosszul számolt (sajnos nem néztem rá korábban), ezért az egészet ki kellett radírozni és újra kezdeni. Sírtunk. Ő elkeseredésében, én meg mérgemben.

I promise this is my last "too much homework" post but I don't think this is normal: 6 pages full of difficult math! I decided to protest and didn't do any "optional" extra homework. Instead I wrote a message that the homework was too much..

First, one page full of substraction over 10. They are supposed to devide the number over 10 and go like this: 14-8 you devide 14 to 4 and 10. Then you substract 8 from 10, that is 2. Then you add the remaining 4, that is 6. She did it all wrong for the first time and unfortunately I noticed it late so she had to erase and redo the whole thing all over! We both cried, her with disappontment, me with anger.

img_6400.JPG

Ezután még egy csomó szöveges feladat matematikai példával leírni, megoldani. Plusz rosszul leírt szavakban hibát megtalálni, javítva leírni.

After that all kinds of texts to write with formula and solve. Plus correcting words.

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Merész

2017.12.06. 12:13 biomonika

Ilyet még nem mutattam Nektek, de szinte minden napos látvány: járó motorral ott hagyják a kocsit a parkolóban, vagy azért, hogy ne hűljön le télen, vagy azért, hogy ne forrósodjon föl nyáron. Ma próbáltam egy ilyet lefilmezni, de a járó motor hangja nem igazán jön át, mert nem mertem túl közel menni, nehogy gyanús legyek. A fekete autó járó motorral ott volt hagyva, egy hatalmas élelmiszer üzlet bejárattól igen távol eső helyén és a tulaj sehol nem volt, és a következő egy percen belül sem jött, amíg el nem indultam.

I haven't shown you this before but it is an everyday scene: cars are left in the parking lot with running engines, so that they don't get cold in the winter or hot in the summer. Today I tried to film one but I didn't dare to approach the car not to look suspicious so the engine's sound can't be heard so well. Anyway it is the black car, parking quite far away from the entrance of a huge grociery store. The owner didn't show up in the next minute either until I left the place.

Szólj hozzá!

Túl sok a házi feladat!!

2017.12.05. 01:10 biomonika

Egyre többször érzem azt, hogy ez már túlzás, amit idenyomnak házi feladatnak egy elsősnek. Bemutatom például a mai adagot: reggel hat után kelés, negyed nyolckor gyülekező a sarkon és 2 km gyaloglás után megérkeznek az iskolába. Ott lenyomnak 5 órát minden nap, délután 3-kor engedik ki őket. (Az ebéd az ötödik óra előtti ebédszünetben van. ) Ilyenkor ha nem tiltakozik, érte szoktam menni kocsival, a többiek gyalog jönnek haza.

A mai házi feladat:

- 4 oldalas olvasmány hangos olvasása háromszor, ezt naplóba beírni, értékelni 3 szempont szerint (hangerő, helyesség, beleélés). Finoman presszionálják őket, hogy többször is elolvashatják, mert akkor nagyobb matricát kapnak..

- kanji írás: a karakter begyakorlása után szó- és mondatképzés, megszámoltam: 70 karaktert kell ma leírni!

- katakana írás (az idegen eredetű szavakat írják ezekkel), megszámoltam: 31 karakter mára, ez eddig kb 100 karakter

- szorgalmi feladat: ugyan szorgalminak hívják, de kötelező, ha nem csinálsz semmit, meghurcolnak: lehet számolni, írni, szavakat gyűjteni, javítani. Mi szavakat gyűjtöttünk egy kanjival.

Hétfő lévén a magyar tanárnéni is bejelentkezett és többek között két új betűt tanultak: a k-t és az s-t.

Ezek után este az ágyban még kérte, hogy diktáljak neki magyar szavakat, mert gyakorolni akarja az írást. Most mit csináljak?

The amount of the homework is getting way too much recently I think. For a 6 year old (ok 7 year old for two days now) first grader isn't this a tough day? You get up shortly after 6 am. You meet the others at 7.15 and walk 2 km to school. You have 5 classes every day and leave school at 3 pm. I usually pick her up to save walking and time, but the others mostly just walk home.

 Today' homework:

- reading about different vehicles out loud 3 times (4 pages) After that self evaluation based on 3 criteria: loudness, accuracy and empathy) There is a slight pressure behind: if you read it more than 3 times, you get a bigger sticker..

- writing kanjis: after practicing the character write expressions and sentences. I counted it: you have to write 70 characters all together

- writing katakana: the special characters for foreign words. I counted this one as well: 31 characters to write. That's already 100 characters.

- optional homework: you can do whatever you like: maths, correction, practicing kanjis, collecting words but it's compulsory. If you don't do anything, you get in trouble! We did word collection this time.

And if it is not enough, we have skype lesson every Monday with the teacher in Hungary. She tought her two new letters: k and s.

When already in bed she asked me to practice writing Hungarian words. Am I doing something wrong???

 

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Megint mendokusai

2017.12.04. 01:17 biomonika

Újabb (mendokusai, azaz púpahátamra) közösségi feladatot teljesítettem: szombat korán reggel a közösségi házunkból elszállítottam a papírt egy gyűjtőhelyre, ahol szintén a lakóközösség önkéntesei felrakták egy teherautóra. Tisztára hangyaboly fíling!

I have completed another (mendukusai pain in the neck) community task: on Saturday early morning I loaded my car with paper that had been collected at the local community center and delivered it to another place where - again volunteer parents - piled it up on a big truck. Just like working in an ant hill.

img_6312.JPG

img_6313.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: emberek

Hacsikó barátai

2017.11.28. 00:09 biomonika

Amikor áprilisban Tokióban jártam, meglátogattam Hacsikó szobrát Shibuyában. Tudjátok ő az a kutyus, aki évekig kijárt az állomásra a gazdáját várva, miután az infarktusban meghalt a munkahelyén. Ezzel a japán hűség szimbólumává vált. Gábor is járt arra, amíg mi Disneyland-ben játszottunk és ezeket a cuki fotókat készítette. A cicák igaziak, valaki tett alájuk egy kéztörlőt is.

Csak azt tudnám, mi köze Hacsikónak a nyakába akasztott felirathoz: "dec. 1 az AIDS világnapja"..

When I went to Tokyo this April, one of my priority destination to visit was Hachiko's statue at Shibuya. You know the dog whose owner passed away at work but she kept coming to the station and waiting for him for 6 years until her death at the station. With that she became the symbol of Japanese loyalty. Gabor went to Shibuya while we were hanging out at Disneyland and took these sweet photos - the cats are real. Someone put a handkerchief under them.

One thing I can't figure is why they had to hang that red thing on Hachiko saying "Dec. 1st Wold's AIDS Day"..

Szólj hozzá!

Genki

2017.11.27. 23:45 biomonika

Ami minden télen kiveri a biztosítékot nálam, az a gyerekek alul öltöztetése, kezdve egészen babakortól. Toyamában is beköszöntött a hideg, reggelente jeges a kocsi szélvédője, de egy elsős kisfiút még mindig egy szál pólóban és rövidnadrágban küldenek suliba. Ez ráadásul itt erény, hogy milyen stramm kis kölyök, mindenki dicséri, hogy "genki" (egészséges, belevaló). Ma reggel nem bírtam ki és lefényképeztem, szerencsére a többség évszaknak megfelelően sál-kesztyűben. A múltkor próbáltam egy vékony sapkát adni Eszterre ez alá a műanyag sárga vacak alá, hogy ne fázzon a füle meg a homloka, de a többiek megszólták, és hiába teremtettem le őket, hogy hagyják békén, Eszter ezután nem hajlandó sapkát húzni.

 I will never get used to children being underdressed in cold weather, starting from young babies. It's getting really cold in Toyama, freezing in the morning as I took a photo this morning but still one boy goes to school only wearing a T-shirt and shorts. Everybody is praising him being very "genki" that means healthy but in Japanese it has an extra meaning of lively and strong. Luckily the majority of the kids are dressed up according to the season wearing gloves, scarfs etc. The other day I tried to put a thin cap under that yellow plastic hat to protect her forehead and ears but the others made fun of her. Even if I told them off and told them to leave her alone she won't wear a cap now..

img_6294.JPG

img_6295.JPG

Szólj hozzá!

Tokió - szombat

2017.11.27. 00:15 biomonika

A szombatot pedig Eszter kis barátjával, Takumi - kunnel meg a családjával töltöttük az Ueno parkban. Ennek az előzménye, hogy nagycsoportos korában gyakran mesélt egy középsős kisfiúról, hogy az milyen aranyos, meg milyen jót játszottak stb. Az ő csoportjában a lányok még korábban klikkesedtek, a fiúk meg nem játszottak lányokkal, így az utolsó évben elég magányos volt. Ezért is örültem a kis barát hírének, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Aztán a ballagáshoz közeledvén a kisfiú óvónénije odajött, hogy Takumi kun anyukája szeretne kettejükről fényképet készíteni, mivel hamarosan elköltöznek Tokióba, megengedem-e. Akkor tudtam meg egy csomó mindent, hogy ezek állandóan átjártak egymáshoz, a többiek szóltak a kisfiúnak, hogy "itt van Eszter" és széttárt karokkal szaladtak egymás karjaiba, meg hasonló sztorik..  Takumi kun külön hozott ballagási ajándékot Eszternek, benne az új címükkel. Sajnos az anyukájával nem sikerült találkozni, de persze később felvettük a kapcsolatot és váltottunk néhány rajzot-levelet. Nyáron írták, hogy jönnek a szomszédos prefektúrába, és átjönnek Toyamába, ha tudunk találkozni, de sajnos akkor mi Magyarországon voltunk. Ekkor döntöttem el, hogy ősszel ellátogatunk Tokióba, és összehozzuk ezt a két különleges kis barátot. Hát nem okoztak csalódást, annyira tüneményesek voltak, egész nap önfeledten játszottak, kézen fogva mentek mindenhová a nagy tömegben és persze csalódottan vették tudomásul a búcsúzkodást. A szülei is nagyon helyesek. Együtt ebédeltünk, közben megnéztünk egy ninja bemutatót is.

Ő egyébként az első kis barát itt Japánban, akivel nem azért lettek barátok, mert a szülők azok, vagy mert közel laknak egymáshoz vagy csoporttársak, hanem ők ketten intézték :)

 We spent our last day in Ueno Park with Takumi kun and his family - who is a very special friend of Eszter. About a year ago still in kindergarden she used to talk about a younger boy who she found very cute and that they played a lot together. I was happy to hear that because in her group she didn't really find a friend: the boys simply refused to play with girls and the girls only played in closed cliques. Coming close to the graduation ceremony the teacher of the little boy told me one day that Takumi kun and his family were moving to Tokio and his mom asked whether she could take a photo of the two. I started to ask about details and I was amazed to hear the details: they reguarly visited each other and when the boy didn't see her coming, the others would call out "Eszter chan is here!" so they would run into each others arms and hugged - stories like this. Takumi kun even brought a graduation present for her, with his new address in it, so we wrote some letters to each other and sent little presents and drawings. They came to the neighbouring prefecture in the summer and asked us to meet for a day but unfortunately we were in Hungary at that time. That was the moment when I decided to take Eszter to Tokyo in the autumn and make a special playdate for them. They didn't disappoint us, they had such a great fun together, often holding hands and taking care of each other, it was so heartwarming to see. I finally got to know the parents as well, of course very nice people.We ate lunch together and even got to see a ninja show.

He is the very first friend with whom they chose each other regardless of the parents or not because they live close or go to the same class but simply because they like each other.

 

ez is egy kedvelt "lefagyós" játék Japánban, én nem emlékszem hasonlóra otthon

another popular outdoors "freezing" game

 

 

Szólj hozzá!

Tokió - péntek

2017.11.26. 05:23 biomonika

Pénteken Eszterrel ketten nekivágtunk Disneyland-nek, ami úgymond "kötelező" program gyerekeseknek, Gábort pedig elengedtük az Akihabarába, ami az ő kedvenc elektronikai alkatrész városrésze. Abban reménykedtem, hogy munkanap lévén nem lesz akkora tömeg, mint Osakában volt a USJ-ben, de tévedtem. Azért több mindenre sikerült feljutnunk: voltunk Hófehérke kastélyában, az elvarázsolt kastélyban, kenuztunk, megnéztük Minnie házát és persze sok-sok Disney karaktert láttunk. Az volt a benyomásom, hogy ez nem elsősorban gyerek szórakoztató vidámpark, hanem sokkal több fiatal felnőtt volt: főleg fiatal lányok, akik kicsípték magukat egyformába öltözve, felvették a Minnie hajpántot és bevetették magukat a forgatagba.

On Friday we set out to explore Disneyland - something you can't escape if you have a young child. Gabor went to his favourite electronic city, Akihabara. Despite the working day the crowd was huge but still we managed to ride much more attractions than in USJ Osaka. We went to Snowwhite's Castle, to the Haunted Castle, Minnie's House and of course met lots of Disney characters. At the end of the day I thought Disneyland was not necessarily a place for children, there were much more young adults to hang out. Especially young women who dressed up alike and sexy, put on a Minnie hairband and enjoyed the day.

 

Szólj hozzá!

Tokió - csütörtök

2017.11.26. 04:57 biomonika

Eszter szülinapi ajándékaként elvittük Tokióba egy hosszú hétvégére. Csütörtök munkaszüneti nap lévén a pénteki iskolából kikértem, mivel Gábornak kötelező szabadságot kellett kivennie aznapra. Az én munkahelyemen is rendesek voltak, elrakták az aznapi órákat máskorra.

Csütörtökön a hotelba érkezés után Gábor javaslatára ellátogattunk Odaiba-ba, ami egy vadonatúj mesterséges szigetre épült városrész a tokiói öbölben. A kilátás onnan a városra valami pazar, főleg sötétedés után, tényleg a szemem-szám tátva maradt. Már az odavezető út is hatalmas élmény volt: egy vezető nélküli monorail-lel utaztunk, sikerült Eszternek legelöl ülni, így teljesen vezető-feelingje volt:

As a birthday present we took Eszter to Tokyo for a special long weekend. On Thursday we went to Odaiba, which is a brand new artificial island in Tokyo Bay. The view of the city from there is really breathtaking, for me the most beautiful modern city at night for sure.. To get there you need to take the very cool monorail without driver and we were lucky enough to get a front seat. It was quite a trip!

Az Odaiba tulajdonképpen egy nagy szórakoztató-bevásárló központ. Voltunk a Madam Tussaud múzeumban (leginkább találkozni Eszter jelenlegi kedvencével: Michael Jackson-nal :), a Legoland-ben, meg gyönyörködtünk a kilátásban..

In Odaiba we went to Madam Tussaud and Legoland, then we enjoyed the amazing night view of the city.

 

 

Szólj hozzá!

Az on-terhelődésről

2017.11.15. 04:49 biomonika

Korábban már meséltem Nektek az on-ról, ami a buddhista zen-ből származik és valami olyasmit jelent, hogy ha bármit kapok, azt viszonozni kell. (A viszonzás mértékének, időzítésének stb. is szigorú szabályai vannak, de erre most nem térnék ki) Erre itt Japánban kínosan ügyelnek, nekünk viszont van olyan helyzet, amikor túlterhelték az on-unkat (túl nagy ajándékot vagy segítséget kaptunk, amit képtelenség viszonozni), ezt mindig megbeszéljük Gáborral. De amit mesélni akarok, az olyan helyzet, amikor te szívesen, önzetlenül adsz valamit, és egyáltalán nem vársz érte viszonzást, ami viszont elkerülhetetlen, éppen ezért kellemetlen.

Múlt hónapban is Gábor kollégája kórházba került és elég sok időt bent töltött, amíg felállították a diagnózist. Éppen akkor sütöttem almás pitét, Gábor kérdezte, hogy vihet-e egy darabot a kollégájának, mondtam persze, jó ötlet. Sőt megkértük Esztert, rajzoljon neki egy Disney-s rajzot, ugyanis az illető korábban sokat játszott Eszterrel és vicces vagy nem: szereti a Disney figurákat, a kocsijában évek óta Disney zene szól. A rajz cuki lett, még jobbulást is kívánt neki egy rövid üzenetben. A kolléga meghatódásig örült a kedvességnek, körbeküldte a fényképet az egész családjának, aztán később írta, hogy már a nappalija falát díszíti a rajz.. Ez eddig rendben is van, az ember szeret örömöt okozni, és ez volt a cél, de itt jön a számunkra kellemetlen rész: kis idő múlva jött a viszont ajándék. Érted: én nem akartam őt költségbe verni meg gondot okozni, hogy mi a fenét vegyen nekünk, csak fel akartuk dobni az unalmas napjait..

I have already told you about the so called "on" from the buddhist zen philosophy meaning something like you feel obliged to return anything you received. You can extremely feel this here in Japan while we don't expect anything in return, quite the opposite: it makes us feel uncomfortable having caused trouble at the end..

Like last month Gabor's colleague got hospitalized for a couple of days until the diagnosis was made. I had made delicious apple pie and Gabor asked me whether I would mind if he brought some to his colleague. I thought it was a good idea, we even asked Eszter to draw a picture for the colleague. They used to play a lot together when Eszter was younger and we know he is found of Disney characters. Yes, it might be funny for you but it is absolutely normal here to adore all kids of cute things even as an adult. She made an adorable drawing about Mickey, Minnie, Pluto and the Chip and Dale figures, she even wished a good recovery in Japanese. The collegue loved it to the moon and back, he sent pictures of it to all his family members and later he told me it was decorating his living room. So far it is a great story: this was our purpose to make him feel a little better during his boring and depressing hospital days but here comes the uncomfortable part: in a few days the return present arrived. He felt necessary to return it somehow. You got it: we didn't mean to cause him extra expenses, trouble of what to buy etc. ..

 

1509362911839.jpg

img_6110.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: emberek

Toyama at its best

2017.11.15. 03:30 biomonika

Szerintem a legjobb évszak Toyamában az ősz, annak is az október vége-november eleje. Ekkor Magyarországon már javában fűtési szezon van és legtöbbször hideg, kellemetlen az idő. Itt is esik néha, de van bőven szikrázó napsütés 20-22 fokkal, a hegyek tetején meg ott a friss hó, imádom! Ilyenkor mindenhová biciklivel megyek..

My favourite season in Toyama is absolutely the autumn, especially end of October - beginning of November. At this time of the year it can be really sunny and warm during the day that I always regard it as a present thinking back to the European weather at the same time. I just love to ride the bike everywhere on these days. The first snow has appeared on top of the mountains.

img_6120.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: Toyama

Rákmentés

2017.11.01. 00:13 biomonika

A leapadt csatornából, ahová valószínűleg az árral jutott be a folyóból. Vagy inkább sütöttük volna meg vacsorára? Gábor megnézte a neten a fajtáját, állítólag drága és különlegesen finom.

Saving a crab from the dry canal, it was most likely swept away by the flood. Gabor looked it up to make sure it was a river crab and it turned out to be a very expensive and special kind, actually supposed to be very delicious :)

Szólj hozzá!

Akebi

2017.10.25. 08:44 biomonika

Már megint egy soha nem látott-hallott-kóstolt gyümölcsöt kaptam, ami nem más, mint az akebi! A netet böngészve találtam egy vicces (finnyásoknak gusztustalan) videót a "helyes" fogyasztásról, amiben egy pasi japánosan felszippantja, megcsámcsogja, majd a magokat kiköpdösi egy tányérra..Mindjárt kipróbálom, lehet-e másképp enni..

Today I received another never-heard-seen-tasted fruit called akebi. Searching the net about it I came across a funny video of a person performing how to eat it - well a little disgusting for us hearing all the slurping, chewing and then spitting out the seeds..I'll make a challenge of eating it in a more civilized way..

https://www.youtube.com/watch?v=iThWx9kQ60Q

Szólj hozzá!

Címkék: ételek

Tájfun

2017.10.25. 01:46 biomonika

A pár nappal ezelőtti tájfun hatását a szokásosnál jobban megéreztük, de azért nem volt vészes. A szél éjjel szabályosan megrengette ezt a könnyű szerkezetes házat, és reggel a környékről kellett összeszedni a bográcsot, szánkót, meg a gyerekülést. A folyó pedig, aminek általában csak a legalján csörgedez egy kis víz, félelmetesre duzzadt, még árvíz riasztás is volt, szerencsére nem sokáig.

The last taiphoon that reached Japan a few days ago had a greater inpact on Toyama than normally. The wind was literally shaking our house at night and things we store behind the house were blown away all over the neighbourhood. Also the little river right next to us that doesn't even look like a river throughout the year came close to a flood, there was an emergency warning but luckily it was quickly over.

img_6061.JPG

img_6062.JPG

img_6063.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: időjárás

Ismét főzés nálunk

2017.10.23. 03:45 biomonika

ezúttal gombapörkölt meg csirkepörkölt nokedlival, a szokásos kétszer repetázással :)

Another cooking event at my house

Szólj hozzá!

Címkék: ételek

Átveszik és tökélyre futtatják

2017.10.21. 12:34 biomonika

Számos esetben megfigyeltük Gáborral, hogy eredetileg Japánban nem honos ételt vagy italt, amit más országból vettek át, kicsit japánosítanak rajta, és még finomabbra, tökéletesebbre készítik, mint az eredeti. Ilyenek például a különböző sütemények, fagylaltok, (ha Gábort kérdezed, a sörök is) vagy akár a kit kat csoki, aminek az itteni ízvilághoz igazítva visszafogták az édességét, ráadásul kiadták matcha - zöld tea poros változatban, ami meg kimondottan addiktív. Az ismerőseimnek, akik kóstolták, nem győzöm hordani.  

Nem rég bacon téren is lesöpört mindent nálam egy itteni termék, amit a Tottoriban élő barátaink küldtek. Az ott töltött két év alatt nem is hallottam erről, de már az elegáns doboza is messziről hirdeti: Daisen (az ottani híres hegy) és azt írják fehér nyírfán füstölt különleges bacon. Az íze valami fenséges, nem túl sózott (külön kellemes benne, hogy a tetején durva só darabkák is vannak) nem túl zsíros, puha és a füstölése valami egészen különlegesen lágy, de karakteres íz. Tényleg le a kalappal..

We both agree with Gabor that many foods that have been taken over from other countries and adjusted to the Japanese taste is even much better than the original one. The list is very long but all kinds of cakes, ice cream, even beer or chocholate. Kit Kat chocholate with matcha green tea powder is truly addictive, whoever tastes it among my friends wants more!

A few weeks ago our friends in Tottori sent us some bacon that I as a Hungarian and pork country person have to admit, I have never tasted such a delicious bacon before.. Not too salty, incredibly soft and special smoke flavor, it tasted amazing both raw and grilled.

 

 

img_6017.JPG

img_6018.JPG

 

Szólj hozzá!

Címkék: ételek Tottori

Gabor és Monica Attenborough :)

2017.10.03. 01:30 biomonika

Vasárnap kirándultunk egyet a szép őszi időben egy közkedvelt kilátóhelyre és közben természet filmet is forgattunk. Gábor meglátott egy hatalmas (közel 20 cm) imádkozó sáskát és rögtön hozott neki hernyót. Az ottlétünk alatt a "tálcán kínált" menüből négy hernyót és egy szöcskeszerű bogár hátsó lábát vadászta le és fogyasztotta el. Csak erős idegzetűeknek a video az egyik akcióról:

Autumn is mostly lovely here in Toyama, just perfect for excursion. We visited a popular place for great view of Tateyama mountain range. Gabor spotted a huge (almost 20 cm) praying mantis so after he offered it some caterpillars, we found ourselves shooting a spontaneous nature video:

 

Szemben pedig a még éppen nem havas tetejű Tateyama fantasztikus hegyvonulata. Épp szemben van az a 3003 m-es csúcs, amit előző hétvégén megmásztam a barátnőmmel. Arról is mutatok néhány képet annak aki még nem látta.

To recover from the horror we admired the Tateyama mountain range, we even saw the 3003m peak I had climed a week ago. Quite different to see from the distance or trying to survive on it..

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Toyama

A sárga zászló

2017.10.03. 00:56 biomonika

Eljött ez a nap is: végre fény derült a sárga zászló rejtélyére. Még egy tavaszi körzeti megbeszélésen mondták, hogy majd lengetni kell egy sárga zászlót valamikor, de nem nagyon tudtam elképzelni, miről lehet szó. Szóval a szülők egy megadott napon és helyen reggel kiállnak egy kereszteződéshez és egy sárga zászlóval biztosítják az úttesten átkelő iskolába menő gyerekek útját. Ezen kívül kell még járőrözni autóval, figyelni a gyerekeket, ez meg inkább az aberráltak távolt tartását szolgálhatja. Gábor ezt elvégezte még az idő alatt, amíg mi Magyarországon voltunk.

Az autón, mellényen és a sapkán levő felirat: "járőrözés a Shinbo iskolások védelmében" Nagyon komoly..

 Finally the mystery of the yellow flag has been revealed. In the spring I was told about some kind of a duty to stand at an intersection and wave with a yellow flag but I couldn't really imagine that. Now our turn has come to stand at a given corner and help children of our school come across the street safely in the heavy morning traffic. There is another task patrolling along the road and watch the kids going to school, probably to keep away any weirdos. Gabor already did that while we were still in Hungary. The text on the car and the vest says: "Patrolling and protecting Shinbo school kids"

img_5962.JPG

img_6006.JPG

img_6007.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Hajmosásról

2017.09.30. 03:39 biomonika

Azt tudtátok, hogy Japánban kortól, nemtől, foglalkozástól, évszaktól, hajhossztól függetlenül mindenki minden nap hajat mos?

Did you know that in Japan everybody washes their hair every day regardless of age, gender, profession, season or lenght of the hair?

Szólj hozzá!

Távtanulás

2017.09.22. 22:54 biomonika

Többen tudjátok, hogy idén Esztert beírattam egy magyar általános iskolába is, egészen pontosan abba, amelyikbe én is jártam. Nem egyedi eset ez sem ebben az iskolában, sem országosan: a külföldön élő magyarok közül sokan járatják úgymond magántanulóként a gyereket iskolába. A döntésemet két dolog motiválta: a legfontosabb, hogy rendesen megtanuljon magyarul írni-olvasni. Sokaktól hallottam, hogy "miért, te nem tudod megtanítani, hiszen tanár vagy.." Persze, hogy nem. Én csak angolul meg németül tudnám megtanítani, de azt, hogy magyarul hogyan kell egy kisgyereket megtanítani olvasni meg írni, ugyanúgy nem tudom, mint bárki más. A másik ok pedig a hangzatos "nemzeti identitás". Ugyan ő az élete nagy részét Japánban töltötte eddig, de tökéletesen tisztában van azzal, hogy magyar, és maradjon is ez így, tanuljon sok mindent az országról távollétünk alatt is.

Van osztálya és tanító nénije is, akikkel a nyáron majdnem egy hetet együtt is tölthetett egy beszoktató program keretében, és a legelső iskolai napon. Kihoztuk a könyveket és a tanító nénivel konzultálva próbálunk haladni, főleg a magyarral. Matekból jól elhaladtak, már az otthoni második féléves anyagot veszik itt. A héten video chaten beszéltünk a tanító nénivel és nagy meglepetésünkre bekapcsolt bennünket a rajzórára is, ahol a gyerekek bemutatták, milyen mondókákat tanultak eddig. Azt mondta, szerdánként rendszeresen be fog bennünket kapcsolni kb tíz percre, hogy úgymond együtt lehessenek. Aranyosak voltak, mindenki kiabált, hogy "szia, Eszti!" Aztán még "kettesben" is gyakoroltak néhány dolgot. Egyébként félelmetes, mennyire kevés gyerek van..

This year I enrolled Eszter to the Hungarian elementary school I used to go as well. It has been quite popular among Hungrians living abroad to enrol their kids as a private student. I had two main reasons to do so: first, to make sure she learns to read and write properly in Hungarian and the second one is to strengthen her national identity.

That way she has a class teacher and classmates and I can teach her with the help of a professional person proceedeng together with the others. In the summer she has already spent a whole week with them getting to know each other so she already knows them and the place, too. This week we had our first video chat and to our greatest surprise the teacher put us on the big screen in the classroom so they could say hi to each other and show some stuff they have learnt so far. It was so exciting on both sides and the teacher said she would do it every week for about 10 minutes. Then she went back to the teachers' room and practiced only with Eszter. Regarding math we are a long way ahead which is good, so we can concentrate on reading and writing the alphabet.

Szólj hozzá!

Címkék: iskola

Felkészülés a háborúra??

2017.09.19. 01:16 biomonika

A gyerekeket már óvodától elkezdve felkészitik a természeti katasztrófák (földrengés, tsunami, taifun stb.) vagy tűz esetén bekövetkező forgatókönyvre, hogy minél gördülékenyebben menjen az evakuálás. Az iskolában is van rendszeres gyakorlat, múlt hét pénteken is volt, de mint egy üzenőfüzeti értesitésből megtudtam, most mást gyakoroltak: igen, bombatámadásra készitik fel őket. A hideg futkosott a hátamon ilyeneket olvasva "amennyiben a rakéta a közelben csapódna be, lehetőleg ablaktalan terembe vonulunk és zsebkendőt az arcunk elé téve stb stb.." Gondolom hozzátok hasonlóan fel nem tudom fogni, hogy juthattunk ide??

 Starting from kindergarten, children are prepared for scenarios of natural disasters (earthquakes, tsunamis, taifun, etc.) or fire to make the evacuation smoother. There is also a regular practice at school just like last Friday, but as I learned from a message, this time they are now doing something different: yes, they are preparing for a bomb attack. I got chills reading these "if a missile is about to hit nearby, we'll move to a room without windows and put a handkerchief in front of our face, etc., etc. What the hell is going on in the world again and how come we've come so far?

Szólj hozzá!

Udv a kedvenc teahazambol ahova tegnap egy lyukas oraban ugrottam be

2017.09.15. 02:39 biomonika

image.jpeg

Szólj hozzá!

Isten hozott Japánban

2017.09.15. 02:31 biomonika

Mindjárt a Japánba érkezésünket követően volt egy nagyon pozitiv élményünk, ami szerintem nem sok más helyen fordulhatna elő, úgyhogy gondoltam is magamban: "Isten hozott Japánban"

Történt ugyanis, hogy a reptérről hazafelé az első vonaton Eszter az ablakban a függöny mögött felejtette Tigrist, a plüss állatát, aki végig kisérte a magyar kalandokat. Leszálláskor volt nagy bőgés, de mire észbe kapott már elindult az előző vonat, nekünk pedig föl kellett szállni a következőre. Eszembe jutott, amit Gábor szokott mondani, hogy "Japánban semmi nem vész el", ezért megkérdeztem a második vonatunk kalauzát, hogy van-e olyan telefonszám, amin az elveszett tárgyak után lehet érdeklődni. A kalauz miután kifaggatott Tigris tartózkodási helyéről, diszkréten elvonult telefonálni, mivel az utastérben tilos (és ezt mindenki be is tartja), majd visszajött mosolyogva, hogy már keresik Tigrist :) Aztán jött, hogy megtalálták, és mivel a következő megálló mindkét vonatnak ugyanúgy Kiotó, leszállhatunk és miután átvettük, jöhetünk egy következő vonattal. Mivel hulla fáradtak voltunk a hosszú repülés miatt, inkább siettünk haza Toyamába és az utánküldést választottuk, amire szintén volt lehetőség. A toyamai állomáson kitöltöttem egy papirt, majd másnap megérkezett Tigris. Hát igen, ezt nem lehet eléggé imádni ebben az országban. A Balatonnál egyik este a kis strandunkon felejtettünk néhány értéktelen dolgot: Pléd, koszos törülköző, úszógumi, az persze reggelre eltűnt, valakinek fantasztikus örömöt szereztünk, valószinű ennél nagyobb öröme nem is volt a nyáron..

Even after living here for several years, coming back to Japan after the long summer holiday is always a culture shock. A positive one. This year our first shock happened right after arrival when Eszter left her stuffed animal, Tiger on the first train to Toyama. She only realized it when we had to take the second train so there was nothing to do about it. Except one thing: I remembered Gabor saying "Nothing gets lost in Japan" so I asked the conductor on the second train whether there was a phone number to inquire. After asking me about Tiger's place on the previous train he disappeared to make a phone call (it is forbidden in the car) and soon returned with a smile and the good news that Tiger was found. The next stop of the two trains was the same: Kyoto so we could have got off and get Tiger back but honestly, I didn't want to make our exhausting trip even longer with that, I couln't wait to be back in Toyama and get some sleep. So we filled out a form at Toyama station and Tiger was sent to our address the next day. Isn't it amazing? I thought to myself "Welcome to Japan.."

img_5892f.JPG

Szólj hozzá!

Folytatom

2017.09.15. 01:21 biomonika

Kedves Mindenki!

Először is köszönjük szépen a nyári élményeket, amikben legtöbbetekkel közösen volt részünk. Aztán pedig köszönet a visszajelzéseitekért is, amik vagy közvetve vagy közvetlenül jutottak el hozzám arról, hogy még sem irom feleslegesen a blogot, mint ahogy azt gondolni véltem. Egy héttel a Japánba visszatérésünk után folytatom hát időm függvényében a megszokott formában, és köszönöm, ha velünk jöttök ismét.

Dear Friends, we arrived safely to Japan one week ago and based on all the feedbacks I had received throughout the summer I decided to continue the blog the same way. For some reason I had thought that hardly anyone readed it any more so I was considering to give it up. But it's not like that so I will keep on writing as much as I can and I thank you for following us.

Szólj hozzá!