Szerintem meséltem már Nektek a nomikai kultúráról, a minden jeles esemény után szinte kötelező kollégákkal együtt evés-ivásról. Az iskolában, ahol tanítok egy tanévben kb 5-6 nomikai is van, amin igyekszek mindig részt venni. Főleg amiatt, hogy ez az egyetlen alkalom arra, hogy nyugodt körülmények között beszélgessek a kollégákkal, másrészt pedig olyan ételeket kóstolhatok, amiket a hétköznapokban nem. Hiába mennénk el családilag ugyanezekre a helyekre, egy hozzáértő japán ember magyarázatával sokkal élvezetesebb az étel, mintha azt sem tudod mit eszel. Tegnap például először találkoztam a bonito hal nyers változatával és magamtól biztosan nem ismerem föl, pedig naponta használom vagy eszem más formában. A bonito flakes, azaz katsuobushi az alapja ugyanis minden japán ételnek. A halat megszárítják, megfüstölik, majd lehelet vékonyra lereszelik, ezt főzik meg alap levesnek (dashi) vagy szórják rá bizonyos ételekre (yakisoba, takoyaki stb.). Ha az ember japán ételt főz, szinte mindenhez kell dashi. Közben sikerült magyarul is megtalálnom a nevét: csíkoshasú tonhal.
I like to join the drinking parties called nomikai after every important school event as this is the only platform where I can have a relaxed chat with colleagues and also I get to eat food that normally I don't eat. I also enjoy the explanations of Japanese experts and learn a lot about food. Yesterday for the first time I had raw bonito and I am sure I wouldn't have recognised it on my own even though I eat and use it almost every day in another form. Bonito flakes are the dried, smoked and thin grated version of the same fish that is a crucial base of every Japanese dish, a soup stock called dashi.
