Múlt hétvégén a mi sulinkban és országszerte is nagyon sok helyen lezajlott a sport fesztivál. Ez az iskolák életében az egyik legrangosabb esemény, rengeteg gyakorlás, előkészület és munka előzi meg mind a tanárok és gyerekek, mind pedig a szülők részéről. Nekem évekbe tellett, mire megértettem a lényegét, hogy pl miért kellett már ovisként korábban visszajönni Magyarországról a sport fesztivál miatt: ez ugyanis a japán társadalmat meghatározó hangyaszellemre nevelés fontos állomása. A gyerekek különböző sportágakban versenyeznek, de sohasem egyénként, mindig a csapatjukat képviselve, amit minden esetben színekkel jelölnek: kék csapat, fehér csapat stb. Ennek megfelelő színű sapkát viselnek, az adott színű sátor alatt pihennek, a szurkoláshoz használt pet palackot az adott színű ragasztószalaggal kellett bevonni stb. Ha megnyered a futóversenyt, akkor az nem neked plusz pont, hanem a csapatodnak, a kudarc viszont emiatt még fájdalmasabb: ha utolsó vagy, nem csak magad miatt lehetsz szomorú, hanem szégyellheted magad, hogy cserben hagytad a csapatot. Emiatt nagyon sok gyerek komoly stresszként éli meg a sport fesztivált, főleg persze ha nem túl ügyes vagy egy gyengébb csapatba került, a végén mindig sokan sírnak. A csapatokat a tanárok válogatják össze, minden évfolyamból kerülnek gyerekek minden csapatba. Idén először fordult elő, hogy Eszter a győztes csapat tagja volt és bár próbáljuk nyugtatni, hogy nem életbevágó a győzelem, azért nagyon örültünk mindannyian a sikerüknek.
A szülők, nagyszülők minden évben elképesztő felszereléssel vonulnak ki a legkülönbözőbb camping felszereléssel, sátrakkal az anyukák pedig ámulatba ejtő ebéd kínálattal, mintha ez pedig az ő versenyük lenne. Ebéd után is folytatódott még délután három óráig a verseny, nagyon fárasztó nap volt, de legalább a nap nem tűzött idén. A versenyszámok között volt versenyfutás, váltófutás, labdadobálás, kötélhúzás, de a legviccesebb versenyszám a legnagyobbaké: néhány diák összekapaszkodva a kezén felemel mezítlábasan egy negyedik diákot, aki megpróbálja a másik csapat szintén felemelt diákjának a sapkáját megkaparintani. A gyerektorony mögött tanárok állnak, ha borulna és el kell kapni, ez esetben a másik csapat győz, vagy ha lekapják a sapkát, erről videot is készítettem.
A végén a csapatok gyűlést tartottak, levonták a következtetést és arra jutottak, hogy ha mindenki össze adja az erejét, akkor győznek és hogy a szurkolók, egymás támogatása és a csapatszellem milyen fontos volt. Egyéni érdemről egy szó sem esett.
The main event of a school is undoubtedly the sport festival that is held in May in most schools. It took me a couple of years to get the essence, why it is so important: because it's a crucial milestone of the group spirit education. You never compete as an individual but you always represent your group, which is a colour: blue, white, red etc. If you win, it's not your victory but your group's but at the same time if you lose you have to be ashamed not only for yourself but for letting down your group. That is why it is a great stress for children, many cry at the end. All groups consist of children of all grades, they wear their group's cap, they sit under their group's tent etc. It was for the first time that Eszter belonged to the winning group and even though we keep telling her that it was ok not to win, we all were very excited.
The parents set up incredible infrastructure for watching the event, equipped with tents, camping goods and the moms prepare amazing lunch creations (I have never been told but I guess it is a competition among parents to show off) .
At the end all the groups held a meeting and made the conclusion of how important cooperation was, how strong they became when hearing the other's cheering voice and how important it was to make the group stronger. There was no word about the individual.
