Közben a hétvégén én még egy eseményen részt vettem: a német-japán baráti társaságok konferenciáját rendezték a szomszédos prefektúra központjában, Kanazawában, oda hívtak segíteni. Sokat elmond a japánban uralkodó angol nyelv (elsősorban amerikai angol) dominanciájáról, hogy a környező prefektúrákból is verbuváltak embereket, akik tudnak németül. Jó eséllyel ugyanez lenne a helyzet a spanyol, francia, olasz stb. esetén is. A konferencia témája elsősorban a két ország kulturális, oktatásügyi, sport stb. kapcsolatainak erősítése, az eddigiek értékelése stb. De érdekes dolgokat tudtam meg a szünetben például, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek Japánban az EU-val való politikai és kereskedelmi kapcsolatok erősítése érdekében is (azaz próbálnának az USA szorításából lépni). Két napot mentem végül a háromból, az első napon a beregisztrálásnál segítettünk az érkező vendégeknek, másnap pedig a konferencia körüli teendőkben, ebédboxok kiosztásában, délután pedig várost nézni vittünk egy kisebb csoportot. Ez még nekem is új volt: ellátogattunk a szamuráj házakhoz, majd a képek mellé írom amiket megtudtam róluk.
I went to another special event at the weekend: there was a conference of the German-Japanese Friendship Associations to enhance the cultural, educational, sports etc. exchange programmes of the two countries. The dominance of Engish (or USA) is so strong that they even had to recruit people with German skills from other prefectures like me coming from Toyama. On the first day we helped at the registration desk, the next day at the conference site and we even took a small group of German guests for sightseeing. We visited the samurai houses that was even new for me.
Ezt a képet egy héttel később kaptam a kimonos nénitől
I got this pictures a week later from the lady in kimono
