Egy elhaladó tájfun és az azt követő folyamatosan szakadó eső miatt kritikusan megáradtak a folyók és tegnap már a jól kiépített riasztási rendszer is bevetésre került: jöttek a központi üzenetek, hogy mely városrészek készülődjenek összepakolni mert evakuálás várható. A mi részünk nem került sorra, de a folyó, aminek a közvetlen partján lakunk és aminek az év nagy részében alig csörgedez az alján némi bokáig érő víz, félelmetesre duzzadt, a környékbeliekkel a csodájára jártunk. Még a helyi közösségi ház vezetője is telefonált, hogy megnyitották azt és ha szükséges nyugodtan menjünk oda. Ezek után jobbnak láttam összepakolni a legfontosabb dolgainkat, így érdekes számadás készült a számunkra igazán értékes dolgokról: belefért minden egy hátizsákba törülközővel, váltás ruhával, némi eleséggel együtt. Mi került bele? Útlevelek, magyar és japán hivatalos papírok, telefonok, töltők, egy mobil winchester az összes képünkkel és régi, részben sárguló fényképek, amik nincsenek meg digitálisan. Némi ékszer és a Szabó Magda könyv, amit az írónő dedikált kedves üzenettel, ennyi. Az összes többi pótolható. Esztert is kértem, pakoljon össze néhány dolgot, ami számára a legfontosabb, ezt is aranyos látni, mit rakott össze: főleg a királynőket meg hiúzt, aki már Magyarországot is többször megjárta.
A cicának is bepakoltunk, de ő már csak vasárnapig marad velünk. Az elmúlt hét arról szólt, hogy nem maradhat nálunk a lakástulaj miatt, költözni pedig nem tudunk, ezért új családot kerestünk neki. Először nagy trauma volt, de már beletörődtünk és örülünk, hogy jó helyre kerül.
Másnap, azaz ma reggelre a folyó jelentősen leapadt, elmúlt a veszély.
After a typhoon passing us and a few days of endless raining the rivers looked threatening and yesterday they even started sending alerts through the well established alert system. They warned certain areas and adviced to start preparing for a possible evacuation. Our apartment is right next to a river that also grow enormously so all the neighborhood was up on the dam to take a look. Even the chief of the local community house called me to inform that they opened the community house in case we need to go somewhere. I thought it was no joke so I started to pack our most precious things. It was funny to assure that all the unreplaceble things fit in a backpack including towels, some crackers, clothes. What did I want to take with me? Passports, Japanese and Hungarian ID, licence etc. phones, a mobile winchester with all our pictures and some dear old printed pictures from the past. Jewelry, and a book from my favorite Hungarian writer with a kind message from her. That's all. I also asked Eszter to prepare one bag with her most precious toys so it was cute to see what she picked. All the princesses and Mr. Lynx who has been our companion for many years, even been to Hungary a couple of times.
We even packed stuff for the kitty even though he will only stay with us until Sunday. Our last one week was busy with trying to figure out how we could keep him despite the fact that the house owner doesn't allow any pets. We can't move anywhere else at the moment so with a broken heart we decided to find him a new loving family.
By the next morning, today, the danger was over.
