Idén is Tokióban töltöttük a hétvégét Eszter szülinapja alkalmából. Pénteken felmentünk a város jelképének számító Tokió toronyba, aminek a 60. születésnapját ünneplik, ezért az aljában 60 féle fenyőből készült karácsonyi teret készítettek. Sok-sok fényképet mellékelek erről néhol kommentekkel:
Same as last year we spent the weekend in Tokyo to make it special for Eszter's birthday. On Friday we visited the symbol of the city: Tokyo Tower that is celebrating its 60th birthday. Therefore they made a Christmas place right next to it using 60 different kinds of pine tree. We took looots of pictures.
A legtetejére is felmentünk (Gábor középen maradt) ahová egy üvegfalú lift vitt föl és le, ezt lefelé megörökítettem egy videóval is. Tavaly áprilisban nappal jártam itt, de sötétben talán még szebb:
Eszter and me went up to the very top (Gabor preferred to stay at a lower level) using an elevator with glass walls. I've already been here once during the day but it is even more beautiful when it gets dark:
Szombaton külön váltak útjaink, én megnéztem egy Vermeer kiállítást, Gábor pedig elvitte Esztert egy interaktív tudományos múzeumba, aztán meg az Odaiba-ba, ahol tavaly is jártunk, de újra szeretett volna oda menni: Madam Tusseaud múzeum, Legoland meg a többi..Gábor azóta ismét Tokióba ment, úgy hogy az ő képeit majd később mutatom meg. Aznap megértettem, miért olyan jártasak általában mindenféle európai képzőművészetben. Reggel 9-kor már csak du. 3-4 közötti belépéssel tudtam jegyet venni a holland Vermeer kiállításra, akkora volt az érdeklődés. Mire pedig 3 óra lett, a mögöttem kígyózó sor legalább 50 méter volt (de más külföldit nem láttam sem ott sem a látogatás alatt) A fennmaradó időben elmentem a Japánban legnagyobb presztízsű Tokió Egyetemre, ahol egy olyan Hachiko szobor van, amit még nem láttam. Egyébként délutánra olyan rosszul voltam, hogy alig bírtam járni, mint utólag kiderült, magas lázam volt, úgyhogy az estére betervezett tokiói magyar klub részvételt meg a másnapi magyar nagykövetség mikulás ünnepséget is lemondtam és lefeküdtem aludni.
After visiting the Vermeer exhibition I realized why Japanese people in general have such a high level of knowledge when it comes to European art: they are extremely interested in it. Despite the time band required when entering the museum there was an endless queue waiting patiently to get in, with me the only non-Japanese looking though. Until my designated entrance time I visited the other Hachiko statue at the Tokyo University. By the time I got to the museum I felt so miserably weak, I could hardly walk so I cancelled my visit to the evening Hungarian Club and the next day Santa program at the Hungarian Embassy and went back to the hotel. I had high fever.
Vasárnap délelőttre valamelyes jobban lettem úgyhogy elmentünk Eszterrel Shibuyába, neki is megmutattam Hachikot (a másikat), meg átmentünk a híres embertömeg-zebrán, majd megebédeltünk egy igazi kis rámenesnél. A jegyünket áttetettük korábbra és egy kis játszóterezés után hazaindultunk. Gábor ezalatt egy olyan bolha piacon járt, ahol még magyar kiváló dolgozó kitüntetést is lehetett kapni, szóval mindent.
On Sunday morning I felt a little better so we visited Shibuya where the other Hachiko statue is and we passed the famous zebra crossing and enjoyed ramen soup at a local ramen shop. I changed our ticket to an earier shinkansen and we returned to Toyama. Gabor in the meanwhile visited a huge flea market right in the city center.
