Japánba nyilván nem csülköt enni jön az ember, és amint az alábbi történetem bizonyítja, ez így is van rendjén. Történt ugyanis, hogy a kerti szomszéd bácsinak megpendítettem, ha már annyi hentes ismerőse van, szerezhetne nekem egy csülköt. A boltokban ugyanis csak színhúst lehet kapni, néha talán oldalast, de semmi egyéb rezgős cupák, ami az én kedvencem. A bácsinak pontosan átküldtem, mire gondolok, képekkel a sertés beszámozott testrészeivel és egy sült csülök képét is. Egy hónap múlva üzent, hogy meg van a szajré, mehetek. A lelkesedésemet látva az enyémen kívül még egyet a kezembe nyomott azzal, hogy ő még soha nem evett ilyet, készítsek már a részére is egyet. Bevallom, még sohasem készítettem csülköt, de gyorsan elkezdtem felkutatni a recepteket meg tanácsot kértem a nővéremtől is, akinél jobban senki nem készíti. Persze alig vártam a másnapot és már a számban éreztem az ízét, főleg a ropogós bőrét meg a zsíros falatokat, amik miatt imádom. Az epémnek is szóltam, hogy készüljön. Ezek után elképzelhetitek, mit éreztem, amikor a csomagolást kinyitva ez a látvány fogadott:
Pont a lényeget leszedték róla!!! Miután magamhoz tértem, eldöntöttem, hogy poénnak fogom fel (az epém is megmenekült egy komoly bevetéstől - volt már epegörcsöm korábban) és megpróbálom kihozni ebből a maximumot, elkészítve talán a világ első Pékné helyett "csülök toyama módra" c. ételét. Nagyjából sikerült is, finom puha lett, csak a végén a pirosra sütéssel kellett vigyáznom, nehogy a védő réteg hiánya miatt kiszáradjon. A bácsinak nagyon hálás vagyok, hogy külön emiatt fáradozott, megszervezte nekem, ezért a legkisebb szemrehányás nélkül, de azért beavattam, hogy pont a lényeg lemaradt. Azt mondta, soha nem gondolta volna hogy ez a rész ilyen finom, (rögtön aznap bevágta az egészet) és el tudja képzelni, mennyivel jobb lett volna egészben. Viszont ami nagyon érdekes, hogy képzeljétek egy-két sziget kivételével azt mondta törvényi előírás, hogy teljesen megnyúzzák. Ismét kölcsönösen tanultunk tehát egymástól és egy élménnyel gazdagodtunk. Nincs is ezzel semmi baj szerintem: igazán finom halat enni Japánba kell jönni. Igazán finom disznóságokat enni Európába kell jönni.
A sültet elfelejtettem lefényképezni, de most láttam, hogy a bácsi kiposztolta a fb-jára, letöltöttem onnan.
