Gábor, Móni, Eszter Japánban

Minden társadalomnak meg vannak a maga bajai, nem kivétel ez alól a japán sem. A különbség más országokkal ellentétben talán annyi, hogy a problémák első pillantásra nem láthatók. Aki rövidebb-hosszabb időre ide látogat, az mit lát? Rendezett utcák, tisztaság és vigyázzban sorakozó autók, rizsföldek, buszra váró emberek stb. Sehol egy falfirka, rongálás, sehol egy rossz arcú, hivalkodó öltözködésű vagy lepukkant esetleg hangoskodó ember (ha igen, az külföldi, akit a japánok és a hosszabb ideje itt élő külföldiek megdöbbenve de óvatosan méregetnek :-). Nincsenek kóbor vagy elütött állatok az út szélén. Magyarul semmi, ami kizökkentene a komfort zónádból. Viszont mindennek meg van a maga ára.

Az itteni problémák nagy része rejtve marad egy átlagember számára, a robotszerű átlagember szerintem a meghatározó, fő érték, ez már az oktatási rendszerből is sejthető. Azért néha kiszivárog ez-az: Japán még mindig a világélvonalban van az öngyilkosságok terén (a világ átlagnál 60%-al magasabb), ráadásul a gyerek öngyilkosságok száma kiugróan magas, és amíg a világban csökken, Japánban 2014 óta nő. Aztán ott van a hikikomori: rengeteg fiatalnak (2016-os kutatás szerint kb 541.000) elege lesz a rá nehezedő terhekből (tanulás, társadalmi elvárások stb.) és egyszerűen kivonul a társadalomból: évekre, évtizedekre a szobájában marad, digitális játékokkal meg anime-t nézve tölti az idejét, néha az anyukája becsúsztat neki egy kis ételt az ajtó alatt, de az senkinek nem beszél erről, mert szégyelli. Vagy a fogyatékossággal élők: igen nagy számban vannak amiatt is, mert szigetország, homogén társadalom lévén nagyobb eséllyel találkozik két hibás kromoszóma. De nem látod őket, el vannak dugva. Eszter tokiói kis barátjának a húga is szellemi fogyatékos. Az anyukája mondta, hogy nem nagyon használják a tömegközlekedést (Tokióban ez kb. egyet jelent a nem nagyon megyünk sehová-val), mert a kislány a betegsége miatt időnként hangosan kiabál vagy sír és az az anyuka szerint megzavarná az utasokat. (Olvastátok pár hete a magyar hírekben is, hogy egy apa egy ketrecben tartotta fogyatékos gyerekét majdnem húsz évig, mire megtalálták?) Vagy említhetném a burakumin problémát, amikor saját fajtájuk egy csoportját kiközösítik és megfosztják alapvető emberi jogaiktól csak azért, mert a vallásuk alapján tisztátalan munkát végeznek vagy végeztek őseik (ilyennek számít a hentes, húsfeldolgozó, temetés előkészítésében résztvevők stb.). Aztán a karoshi, amikor halálra dolgoztatják a fiataljaikat, és még sorolhatnám. Ezeket a japán szavakat azért írtam le, mert akit érdekel és beírja a keresőbe, érdekes statisztikákat, dokumentumfilmeket talál.

Engem legjobban a fiatalok lelki világa érdekel: hogy lehet az, hogy: (bárhol fellelhető statisztikák szerint)

- "18 és 34 év közötti egyedülálló nők 49%-a, férfiak 69%-ának egyáltalán nem volt még romantikus kapcsolata (ez 2011-es adat, 10%-os növekedés az 5 évnél korábbi helyzetnél, tehát lehet h idén még rosszabb a helyzet)

- a 30 év alatti fiatalok egy harmada sohasem randizott

- a 16 és 24 év közötti lányok 45%-át, a fiúk több mint egy negyedét egyáltalán nem érdekli a szex"

Ezek azért eléggé elgondolkodtató adatok és az ember persze tudni szeretné az okát. Ha bárkit akivel közelebbi kapcsolatban vagyok megkérdezek, azt mondja a sok tanulás, túlterheltség az oka. Az biztos, hogy iszonyatos terheket pakolnak már a gyerekekre, fiatalokra is: nem elég a hihetetlen kemény suli és tanulásmentes nap azután, hogy átlépted az iskola küszöbét: hétvége, szünet, állandóan házi feladat meg tanulni való. A legtöbb szülő ezen felül mindenféle külön órára is járatja a gyereket: zongora, úszás, angol, mert ez is szinte kötelező, különben lenéznek. Nyári szünetben is minden reggel 6.30-tól kötelező reggeli torna egy közeli parkban, utána neki ülhetsz a házi feladatnak. Az biztos, hogy ez lesz a fő ok, ami miatt nem fogunk hosszú távra itt maradni.

A másik ok szerintem az az, hogy nincs is fiataloknak való szórakozó hely. Egyetemista korukig otthon vannak, tehát például egy jó kis koleszos buli is kizárt. Nincs olyan kocsma, ahová a fiatalok járnának, se disco, se pub, se tánciskola, semmi. Csak az iskolában meg edzéseken, kórus klubban stb. találkoznak egymással, mindenhol ugyanazt a mindent eltakaró és 70 éve (ez nem vicc) változatlan szabású sötétkék rakott szoknyás egyenruhát viselve. Nem azt akarom mondani, hogy a 14 évesen a diszkó előtti árokban csont részegen fetrengő fiatal jobb lenne, de azért az ember még is csak egyszer fiatal, nem?

A harmadik pedig szintén szigorúan saját gondolat, ez a mindent átitató videojátékok, anime-k és mangák szereplői által alkotott torz világ, ahová szerencsétlenek ebből a taposómalomból menekülnek kis szabad idejükben. Ez utóbbira akkor döbbentem rá, amikor a 15 évesek különböző angol irományait javítgattam, és láttam, mennyire meghatározza az életüket ez az elvont, képzeletbeli világ. Néhány fogalmazás annyira megdöbbentett, hogy le is fényképeztem. A nem angolosoknak nagyjából lefordítom a képek után.

 "Imádom az animét. Egy képernyőn keresztüli fantázia világ. A hős bármit megtehet, amit te sohasem tudnál. Néha mindenki magányos, jó dolog animét nézni. Elég menő olyan dolgokat csinálni, amiket korábban soha. Bárhova eljuthatunk az anime-nek köszönhetően. Valóra váltja az álmainkat. Azt hiszem a video játékok is az álmainkról szólnak. Akár még lézer sugarakkal is lövöldözhetünk a szemünkkel! Elég fantasztikus, nem? Nagyon keményen kell tanulnunk, hogy sikeres vizsga után továbbtanulhassunk. De a tavaszi szünetben szabadok leszünk! Az biztos, hogy egész nap anime-t fogok nézni a szünetben. "

"A hobbim az anime és a video játékok. Meg persze a tanulás.. Életem része az anime nézés. Ha nem nézhetek anime-t, meghalok. Ez csak egy vicc, hahaha. Különben van egy menyasszonyom, a neve Murasame. Semmi másra nem tudok gondolni, mert annyira szeretem őt. Nem tudom elképzelni az életet nélküle, nem tudok élni nélküle. Hogy ki ő? Elfelejtettem mondani egy fontos dolgot. Ő egy video játék szereplő. Egyben ő az első szerelmem. Akkor ismertem meg, amikor szellemileg fáradt és szentimentális voltam. Mindig összebújt velem. Még ma is támogat sokszor. Elmondhatom, hogy neki köszönhetően élek. Csak őt tudom szeretni, senki más nem érdekel. Murasame a menyasszonyom. Csak hinned kell. A szerelem győz a végén. "

 This might be the longest post I have ever written so please excuse me not to translate everything in English. I just pointed out some actual social problems like suicide, hikikomori, burakumin, kuroshi of the Japanese society that however mostly remain hidden. You don't get problems into your face in Japan, everything seems to work so perfectly but in my opinion they pay a huge price for it. I was also trying to find out why so shockingly many Japanese young people are not interested in dating, sex or having their own family. The compositions are from my students, it is only my personal opinion but I think video games and anime play an important role to lure young people from the real world into a phantasy.

Talán még sem olyan reménytelen a helyzet a kertben, a mai helyzet szerint kikelt a répa, petrezselyem, hagyma, tök, virágzik az eper meg a paradicsom. A paprikáim is elkezdtek itthon kukucskálni, de ha ilyen tempóban folytatják, akkor július végére, mire haza megyünk nem hogy nem tudjuk megkóstolni, hanem még kipalántolni sem..  Mindenesetre ma ünnepélyesen kihúztam az első (magyar) retket meg szedtem egy kis metélőhagymát. Az állaga nagyon finom lédús, viszont jó csípős, ebből nem adok kóstolót senkinek, vagy csak akkor, ha szereti a spicy-t.

I was excited to taste the first raddish from our garden. It is a little hot but still very yummie being our own. The other veggies also started to grow pretty well, at least it's not hopeless any more.

Pár hónapig türelmesen vártunk a Télapó buli képekre, de aztán pár hete bementem az oviba óvatosan rákérdezni. Sűrű bocsánatkérések meg kölcsönös hajlongások közepette (én hogy zavartam, ők hogy elfelejtették) megígérték, hogy máris intézkednek, és pár napra rá meg is kaptuk a képeket, természetesen papíron előhívva, de legalább .. Mutatok párat

It took quite a while to get the Christmas party pictures as they had forgot about it. When I friendly reminded them a week ago, they immediately took action and handed me the pictures, of course on paper, but still.. Let me show you a few of a Hungarian Santa in Toyama:

A kertben, ahol nagy lelkesedéssel tevékenykedünk, eddig nem sok sikerélményünk van. A saláta meg a petrezselyem, zeller nehezen kelnek, a retket megtámadta a bolha, Eszter két brokkolijából az egyiket tövestől elvitte valami, a másikat megtépte, a paradicsom palántákat pedig jól megtépázta a tegnap előtti orkán erejű szél, kettőt tőben kitört. Ja, az itthon nagy gonddal nevelgetett paprika palántáim pedig egyáltalán nem akarnak kikelni, csak a gyomok jönnek elő. Ennek ellenére imádok kijárni, ha tehetném, minden nap kimennék szétnézni legalább. Az ok pedig a hangulat meg a társaság. Mellettünk egy korombeli nagyon kedves anyuka kertészkedik, aki szintén Nishijima san-tól kapta kölcsön a földet. Srégen szemben egy közel 90 éves néni tevékenykedik, mindkettőnket csúnyán lealázva az eredményben. Nagyon barátságos, és állandóan beszél hozzám, de a helyi dialektus miatt alig értem, a japán szomszédasszonyom azt mondja, ő is csak részben. Amit meg mi mondunk, azt a néni érti nehezen, mert nagyot hall, de azért mindent megbeszélünk.. És állandóan ad valamilyen zöldséget a kertjéből, amit nem tudom, hogy mi, de finom. Néha felbukkan Nishijima san is egy kis treccspartira, és a legkedvesebb szomszéd pedig Csibi, egy két éves kandúr, aki nagyon barátságos és elég okos is szerintem, mivel a szükségesnél háromszor nagyobb hangerővel nyávog a gazdájának - nyilván levágta, hogy nagyot hall.. A szomszédasszony szerint Csibinek köszönhetően nem kell behálózni a paradicsomot (már ha egyáltalán terem valami) a madarak elől. Hát eddig ez a helyzet a mi kis "Laposi kertünkben"

We haven't had too much success in our garden so far. The lettuce, parsley, cellory won't grow, the raddish was attacked by some bugs, Eszter's brokkoli disappeared and the tomatoe plants were badly destroyed in the stormy wind the other day. I am desperately growing some Hungarian paprika plants at home in a warm place but so far only weed has grown. Despite all of this I just love going to our garden, I try to go every day if only to take a look. The reason is the peaceful atmosphere and the great company. There is a kind lady gardening next to us, she also got the place from Nishijima san. Right across there is a cute old lady around 90 but she is growing wonderful veggies leaving us younger ones in shame. She is extremely friendly, she keeps talking but I can hardly understand it due to the local dialect. My Japanese neighbour says she doesn't get everything either. And what we reply is hard to her to understand because she has hearing problems but still we discuss everything.. She keeps giving me delicious veggies from her garden that I have no idea what they are. Sometimes Nishijima san shows up to have a chat and my favourite company is Chibi who is a two year old tomcat. He is utmost friendly and pretty intelligent I assumed as she calls his owner three times lounder than necessary as if he knew she was hard of hearing. According to my neighbour thanks to Chibi we won't have to protect the tomatoes against birds - well I am not sure if I make it until ripe tomatoes but anyway I love our garden so far!

A sok év alatt Japánban elég rendesen megváltozott az ízlésem, sok mindent meg tudok már enni, ami korában elképzelhetetlen lett volna és az itteni ízekhez igazodva én is visszafogottabban fűszerezek. Ami pedig a hozzávalókat illeti, sok mindent kipróbáltam, amitől eleinte kivert a víz, de még mindig vannak dolgok, amiket nem vagyok hajlandó megenni, pl bárminek a szeme. Múlt héten a munkahelyemen az évnyitó után elmentünk a tanári karral vacsorázni szokásosan egy tradicionális japán helyre, na ezt a menüt hat éve biztosan nem ettem volna végig. Nem fényképeztem le mindent, de például:

My taste has definitely changed throughout the long years in Japan and I can eat things I could not even think of eating six years ago. However there are still no-no's for me, like eyeballs of anything. Last week after the opening ceremony I had dinner with the other teachers at a traditional place, here are some examles from the menu

a két szélső elmegy, de a középső tálkában rák agyvelő

crab brain in the middle

nyers hal és nyers rák

everything raw

sült polip golyó meg fehér rák, ez utóbbi szembenéz velem, úgyhogy a fejét nem, de a páncélját már igen..

fried octupus ball and white shrimp, I still can't eat the head because of the eyes..

Eszter másik kedves kis barátjával is sikerült találkozni a tavaszi szünetben, ő az a másfél évvel fiatalabb kisfiú aki tavaly Tokióba költözött és novemberben ott jártunkkor egy napot együtt töltöttünk. Ezúttal ők jöttek el hozzánk - a nagyszülők a szomszédos prefektúrában laknak másfél órára tőlünk. Az a nap is túl hamar eltelt..

We managed to spend one day with the other dear friend of Eszter's in the spring holiday. You might remember the younger boy who moved to Tokyo last April and we hung out together in November when we went to Disneyland. This time they visited us, luckily the grandparents live in the neighbouring prefecture, one and a half hour drive away from us. That day seemed to be too short, too.

Kanazawa a szomszédos Ishikawa prefektúra központja, 1 óra autóval vagy busszal (shinkansen-nel meg vagy tíz perc) és országos szinten is népszerű turista célpont, mivel itt van a három legnagyobb zen kertek egyike. Mi hétfőn nem a városnézés miatt mentünk Eszterrel, hanem az ő kis barátnőjét látogattuk meg, aki két éve elköltözött Toyamából, azóta sem talál magának ilyen közeli barátnőt. Egész nap önfeledten játszottak. Mi meg az anyukájával gyönyörködtünk a virágokban, én még ennyi cseresznyét nem láttam, mint idén. Mint megtudtam, 1953 óta idén virágzott a leghamarabb a cseresznye, mert nagyon hideg tél után nagyon meleg tavasz következett.

Kanazawa is the main city in the neighbouring Ishikawa prefecture about one hour away by car or bus (and about ten minutes by shinkansen). It is a popular tourist destination having one of the three biggest zen gardens in the country. We didn't visit there for sightseeing on Monday but to hang out with Eszter's best friend who moved away from Toyama two years ago. She hasn't been able to make such a good friends with anyone since then. It was a lovely day with luke warm weather and peak of cherry blossom, I have never seen so many blooming trees like this year. As I learned, this year was the earliest cherry blossom since 1953 due to the exremely cold winter and very warm spring.

Most van a teljes cseresznye virágzás Toyamában és mindehhez az eddigi legmelegebb tavaszi idő, ami eddig volt mióta Japánban vagyunk, mintha a kemény tél miatt most kompenzálna a jó öreg.. Ma korosztálytól, nemtől, származástól stb. függetlenül mindenki kint volt a fák alatt..

We are having the most beautiful and warm spring - as kind of a compensation for the winter.. The full bloom of the cherries in such a weather on a weekend attracts huge crowds regardless of age, gender, nationality etc.

Mindeközben otthoni barátoktól elképesztő küldeményt kaptunk, igazi hazai berényi finomságok! El nem tudom képzelni, hogy jött ez át a vámon, miközben egy fűszálat sem szabad elvileg behozni. Bilagitot vagy nospát nem mellékeltek. Ma megkóstoltam a friss füstölt szalonnát egy kis rántottával, most pedig majd kicsattanok az energiától. Megyek is a kertünkbe és egyik kézzel ások, a másikkal meg kapálok estig :D

In the meanwhile friends sent us some Hungarian style tasting as well.. I have no clue how this could come through the customs..

Csütörtökön meghívtak egy étterembe, ami a Toyama állomás közelében van a város szívében, ezért nagyon sok külföldi megfordul ott. Meg akarták tudni, mit gondolnak az ízeikről az itt élő külföldiek, összesen nyolc országból voltunk, Európából csak ketten: egy spanyol lány meg én. Az ételek szezonális finomságok voltak: főleg az a világító tintahal, amit a tajvani vendégekkel ettünk a múltkor és toyamai zöldségek. Sok mindent megtudtunk ezekről a helyi specialitásokról, például, hogy a toyamai tintahal sokkal nagyobb az átlagnál és hogy a világon egyedül Toyamában lehet a parthoz közel halászni, ezért itt a legfrissebb, ami kulcs fontosságú. Volt egy étel, amit valamilyen növénynek néztem, nagyon ízlett és kiderült: medúza volt! Majd a képek mellé írom, melyik tálon mi van. Volt három újság író is, úgy hogy természetesen a másnapi újság már le is hozta az eseményt. Mivel folyamatosan beszélni kellett evés közben, nem igazán tudtam élvezni, ezért remélem következőleg el tudunk menni Gáborral, hogy nyugiban is végig együk a különleges menüsort.

I was invited to a restaurant right across Toyama station in the city center where lots of foreigners show up. They wanted to get a feedback from people of various countries about the taste and food in general. Also it was a PR event for Toyama vegetables. Foreigners from 8 different countries came, from Europe only a Spanish girl and me. The menu was of course firefly squid (this is the season) and Toyama vegetables. They told us that Toyama was the only place on Earth where firefly squid has a big size and is fished close to the shore, this it is very fresh. That is a crucial point when making dishes with it. I especially liked one thing that I had no idea what it was, I thought some kind of a vegetable. Later they told me it was jellyfish! I had to keep talking throughout the whole hour so I want to go back again with Gabor and enjoy the special menu without journalists. Of course the next day we were all over the newspapers.

..hogy nincs olyan túl sok házi feladat a tavaszi szünetre. Csak az volt írva, hogy az első osztályban tanult dolgokat ismételjék, olvassanak, gyakorolják a hangszert stb. Szóval szabadon gyakoroljanak, amit akarnak, ami még mindig több, mint ami nálunk volt: a szünet az szünet. Közel egy hét eltelt, mikor be kellett menni a suliba egy búcsúztató ünnepségre, itt ugyanis évente pakolgatják a tanárokat és a diákok közül is sokan elköltöznek ilyenkor. Ekkor odanyomtak nekik egy kis házi feladatot a fennmaradó egy hétre, megszámoltam: 74 oldal. Ja, és nekem kell kijavítani.

I was relieved to assume that there was not so much homework for the spring holiday. They only asked them to practice freely all the stuff they had learned in the first class and read books, practice the harmonica etc. Then this week there was a good-bye ceremony for teachers and students who left the school - both is common here - and that's when they were handed a whole pile of homework, my jaw dropped. I counted it: 74 pages of math and Japanese for the remaining one week. Thanks. Oh yes, and I am supposed to correct it.

Tegnap kaptunk egy fülest, hogy már virágzik a cseresznye a városban. Délután úgy döntöttünk, megnézzük, de még csak most kezd kinyílni, a kirakodóvásár sem volt még kint. A teljes virágzás a hétvégére, jövő hét elejére várható, ez legalább egy héttel korábban van, mint az átlag, de tegnap is 24,5 C-t mértek Toyamában. Úgy látszik a természet így kárpótol a különösen kemény télért..

Yesterday we heard that the cherry blossom has started already at the popular Matsukawa river so we decided to visit there in the afternoon. Well, it is still a little early, full bloom is prognosed at the weekend and the beginning of next week. This is at least a week earlier than usual thanks to the warm weather: yesterday it was 24,5 C in Toyama. As if mother nature wants to compensate us for the extremely harsh winter.

Lefordítottam több-kevesebb sikerrel Eszter bizonyítványait (az első kettőt már korábban megkapta, csak nem volt kedvem nekiülni eddig), megmutatom Nektek is, mielőtt hazaküldjük a nagyszülőknek, milyen egy japán bizonyítvány.

Általános iskolában nincs osztályzás, viszont a tantárgyakat részletekbe menően értékelik három fokon: A B és C. Megjelölik még azokat a területeket is, amiben kitűnik és jár egy szöveges értékelés is. (Csak azt tudnám, honnan szedte ezeket a művészi meg előadói hajlamokat)

Nyilván nem övé a legfényesebb bizonyítvány, de nem is a legrosszabb, az erős közép mezőnyben van. Ez szerintem teljesen jó eredmény úgy, hogy egy számára idegen nyelven tanulja a tantárgyakat. Hét éves létére két nyelven olvas, ír, egyelőre japánul jobban, de magyarul is egyre ügyesebben. Én maximálisan elégedett vagyok a teljesítményével, kis lelkiismeretes.

I haven't shown you Eszter grades at school yet. They divide a school year into three thirds. Well, there is no grading in elementary school, they only evaluate with three letters A being very satisfactory, B being generally satisfactory and C meaning more efforts needed. The subjects are: Japanese language, math, lifestyle, music and sports. They also indicate fields where the child is outstanding (in Eszter's case is mostly devotion to living beings, environment and participation in school events) and finally there is a written characterization. Sorry for not translating the whole thing into English but it's all about her outstanding artistic abilities, performing skills. If I only knew where she got it from..

Nos verseny az nem volt, hanem jóízűen befalatoztuk a különböző országok tekercseit. Volt japán, kínai, thai, philippin, brazil, ausztrál, vietnámi és természetesen magyar rolád meg nem-rolád.

Yesterday there was no competition but instead we ate up all the rolled food with great pleasure. There were rolls from Japan, China, Thailand, the Philippines, Brazil, Australia, Vietnam and of course Hungary.

Ma a japán órán, ahová Eszterrel szombat esténként járunk főző versenyt hirdettek a különböző országok roládjai vagy feltekert ételei között. Nagyon igyekszem jó eredményt elérni, Magyarországot hortobágyi húsos palacsintával és kakaós csigával képviselem. Mind a kettő elég jól sikerült, szorítsatok :)

This evening I am going to participate in a cooking competition of rolled food of the world.

Eszter ma kijárta az első osztályt, el sem hiszem! Ő viszont úgy tűnik, igen..

Eszter completed the first school year today, I can hardly believe it! She seems to beleive it though..

Gáborral mindketten szívesen kertészkedünk, de eddig nem igazán volt rá lehetőségünk, főleg amióta Japánban vagyunk. Ládákban próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel, de miután a lakás fenntartója két éve erős szélben gyomirtóval körbepermetezte az Eszterrel nagy gonddal nevelgetett paradicsom palántáinkat, (pedig egy szál gyom sem volt a környéken) és azok kipusztultak, teljesen elkedvetlenedtünk.

Télen megkérdeztem a céklás Nishijima san-t, hogy nincs-e egy darabka kertje, amit nem használ, és kiderült, hogy van és szívesen a rendelkezésünkre bocsátja. Nagyon megörültünk neki, mert közel is van hozzánk (biciklivel kb 15 perc), így amint jó idő lett, örömmel láttunk hozzá a munkálatokhoz. Főleg itt nem kapható zöldségeket vetettünk, a magokat otthonról kaptuk. Eszternek külön kertje van és ő választotta ki, mi legyen benne: eper, retek, répa később meg paradicsom, ubi. Majd mutatjuk, mit csinál a magyar mag japán földben..

Both Gabor and me enjoy gardening but we haven't really had the chance since we came to Japan. We have tried to grow tomatoes in pots but we got disappointed two years ago. The owner of the apartment showed up with weed killer and before I realized he sprayed our precious tomatoes all around in pretty big wind so that there was not a single weed in sight. The tomatoes we had been growing with Eszter turned yellow in a few days and we had to throw them away. 

This winter I asked Nishijima san (the nice farmer who brought us beets) whether he had a garden he didn't use and he said yes! It's a big field, we don't even need that much, only a little piece of it. It's 15 minutes away from us by bike, just perfect! We have already sown lots of seeds, mostly vegetables we like in Hungary but can't get here in Japan. The seeds were sent to us by my family. Eszter has her own little garden and she picked all the things she wanted to grow: strawberries, raddish, carrots and later tomatoes, cucumber etc. It's so exciting and we can't wait to see how Hungarian seeds grow in Japanese soil. We will report it of course!

Tegnap tajvani angol tanár vendégek látogattak az iskolába, ahol tanítok. Este együtt vacsoráztunk egy japános étteremben. Nagyon különleges és finom volt minden, csak épp a fél fogamra sem volt elég, itthon újra megvacsoráztam utána.

Yesterday three English teacher guests from Taiwan visited the school I teach so we took them out for dinner to a Japanese restaurant. Everything was especially delicious and wonderful, the only thing that I stayed hungry and had to have another dinner at home.

Tegnap csodaszépen látszottak a hegyek..

Yesterday there was an amazing view of the mountains..

A múlt heti ballagás alkalmából készült egy emlék kiadvány a suliban, ahol tanítok. A szösszenetet, amit a tanároknak írni kellett, a végzős diákok (!!!) illusztrálták az adott tanár karikatúrájával. Megdöbbentően jól sikerült, és mivel rólam ez az első karikatúra életemben, nagyon örültem neki. Az előző posztban látható kollégámról készültet is megmutatom, hogy lássátok, tényleg nagyon ügyesek..

 A little booklet was published on the occasion of graduation with memories, thoughts of students and teachers. To my amazement all the teachers were illustrated by the students with a caritacure, including me. It is the first one ever made of me, I am so happy about it and also impressed. They are really talented, I will also show you my colleague in the previous post.

Női kimonot elég gyakran látunk pl ballagáskor, fesztiválokon, családi eseményeken, de a férfiak sokkal ritkábban öltenek hagyományos viseletet, leginkább csak esküvői fotókon szoktam látni, élőben alig. Tegnap a közép iskolában, ahol tanítok, a ballagó osztályok osztályfőnökei kimonot és hakamát vettek. Megkértem az angol tanár kollégát egy fényképre.

We often see female kimono in Japan, for example at graduation ceremonies, family occasions, festivals etc. However the male traditional wear is even special for us to see, men don't really wear it any more, except maybe at a wedding ceremony as one of the sets of clothes - but they start in western suits. Yesterday was very special at the graduation ceremony of the junior high school where I teach: the graduating classes teachers were wearing kimono or hakama. I asked my English teacher colleague to take a picture.

Azért szeretek a legjobban az iskolai rendezvényeken, ünnepségeken részt venni a suliban, ahol tanítok, mert mindig énekelnek a diákok. Teszik ezt pedig olyan színvonalon, hogy az ember (már mint a magamfajta laikus) azt hinné, valamilyen országos hírű kórussal van dolga. Hallottam már minden osztályt külön-külön is a kórus fesztiválon, ott sincs kivétel, mind rögtön felléphetne a Magyar Rádió Márványtermében.. Próbáltam kifaggatni őket, hogy lehetséges, hogy MINDENKI tud énekelni, mindenki hajlandó énekelni és minden osztályban van valaki, aki zongorán kísér stb. de érdemben nem kaptam kielégítő választ, csak ilyeneket, hogy nagyon lelkiismeretesek stb. Sőt, ők nem értik, hogy lehet az, hogy valaki nem tud énekelni, nincs hallása. Csak ha visszagondolok a saját osztályomra ebben a korban, mi ha kivágtuk volna a magas C-t, hát.. Ja, és ennek az iskolának semmilyen zenei vonala nincs, ezek után mi lehet egy zenetagozatos helyen..

The reason why I like school events is that students always sing. They perform on such a high niveau that my jaw drops every time I hear them, no matter which class it is. I have heard all the classes at the chorus contest last year and all sounded so professional to me that had they told me they were a nationwide well know choir, I would have believed it. I have tried to find out the secret: how come everybody can sing?? How come everybody is willing to sing?? But I haven't really got the answer. Amazingly they can't imagine someone who cannot sing. When I think back of my class the same age, if we had started singing.. And by the way this school has nothing to do with music, I don't even dare to think of a place of music education.

A szezon végére még is csak sikerült benyalni szegény Eszternek az influenzát. Mivel először sokat hányt és lázas volt, az orvos azt hitte, hogy noro vírus fertőzés. Viszont napokig semmit nem javult, sőt magasabb lett a láza, meg elkezdett köhögni ezért gyanús lett, hogy influenza. Elvittem egy másik helyre, ahol megcsinálták a tesztet és pozitiv lett (B). Ilyen betegnek még sohasem láttam szegényt, négy- öt napra teljesen kiütötte, csak feküdt félkómásan véres szemmel, borzalmas volt látni. Egyik éjjel még hallucinált is. Közben jövő héten vannak az év végi záró dolgozatok az iskolában, ő meg jól lemarad. Mindenesetre kedves gesztus, hogy amikor valaki lebetegszik, a többiek rövid üzeneteket írnak, amit aztán eljuttatnak a beteghez. Mi is kaptunk, Eszter örömmel olvasta őket.

I thought the flue season was over and felt quite relieved when Eszter got it. When I took her to the doctor, he thought it was the noro virus as she kept throwing up with high fever. However she did not get any better, quite the opposite, her fever got higher and she started to cough so Gabor said it was rather the flue. I took her again to another place, they did the test, and yes, it was the flue B type. I have never seen her in such a bad shape before: she was just lying in bed for 4-5 days, not being able to eat anything, with bloody eyes and her nose bleeding from throwing up. One night she even hallucinated. In the meanwhile the year end tests are coming up next week and she dropped out for such a long time.. It is a nice gesture that whenever someone gets sick in class, the others write short messages and send it to the sick kid. Eszter felt happy to read them.

Hétvégén a magyarul beszélő barátnőm, akinek tavaly kislánya született, meghívott, hogy nézzük meg az ohinasama-jukat. Ha emlékeztek ez az az esküvőt ábrázoló baba kompozíció, amit februárban elővesznek a család kislányai tiszteletére, aztán március 3-án, a hinamatsuri napján szigorúan összecsomagolnak, különben a babona szerint a lányka későn fog férjhez menni. Egyre több japán fiatal él nyugati stílusú lakásban, ahol nincs japán tatami szoba, ahová ez a dísz elfér. Ezt az ismerőseink úgy oldják meg, hogy vagy egy mini szimbolikus ohinasama-t állítanak, vagy a nagyszülőknél állítják fel. Már sok helyen láttunk ilyet, de ez a legkülönlegesebb darab, az biztos. Minisztériumi különdíjban részesült, és ami arany benne az mind szín arany, a babák arcát babakészítő mester készítette, a ruhájuk igazi selyem és 12 réteg kimono. Nem mertem megkérdezni, mennyibe fájt ez a nagyszülőknek, de gondolom milliós tétel, ha az utánzat kis méretű kompozíció amiket a sima boltokban látunk 60-70 ezer jennél kezdődik.

 We were invited to my friend's in law's house to see the beautiful ohinasama of her little daughter. You might remember the doll composition of a wedding set up every February for girls and strictly stashed away on March 3rd otherwise the girl would get married too late according to the superstition. As more and more young people live in western style apartment having no Japanese tatami room, some of these dolls are exhibited at the grandparents' house or the family just copes up with a small version. We've seen plenty of ohinasama every year but this is way too far the most special one. It won a prize of ministry and it has a certification that everything in it is made of real gold and silk, The background is hand painted, the faces of the dolls were hand made by a doll master etc. I didn't dare to ask its price but I guess it should be over a million. Just because a fake and small one at the shopping centers is around 60-70. thousand yen.

Pár napja lőttem ezt a képet a suliban, ahol tanítok. Bent is hideg van, én mindig több réteg meleg ruhában megyek, de a gyerekek nagy része az egyenruhában, azaz rövid nadrágban jár suliba. Szünetben kicsapják őket a hóba, ahol jól telemegy a csizmájuk hóval, elázik a zoknijuk, és a nap további részét hideg vizes zokniban töltik. Ez lehet a magas átlagéletkor titka?

I took these pictures at the school I am teaching. The bulding is cold inside, I wear several layers of clothes, but most of the kids only wear the school uniform, which includes shorts. They can go out in the break in their short sleeves and I've seen them running in the snow so their boots fills up with snow. Thus they spend the rest of the day in their wet and cold socks. I wonder whether this is the secret for the amazing life expectancy?