Gábor, Móni, Eszter Japánban

Tadaima - japánul "szerencsésen hazaértem"

Sok izgalom után szerencsésen visszaértünk Toyamába pár órával ezelőtt. Az út ajtótól ajtóig 26 óra volt, maga a repülés ennek pont a fele.

Többen tudjátok, hogy a múlt heti tájfun annyira megrongálta az oszakai repteret, hogy még egy hét után sem fogad nemzetközi járatokat. Jó pár napig nem tudtuk, hogy jutunk vissza, végül sikerült áttetetni a jegyünket egy nappal később egy másik városba, Nagoyába. Kárpótlásként olyan kényelemben volt részünk a repülőn, mint még soha: mivel mentesítő járat volt, nem volt teljesen tele, nekünk is három ülés jutott Eszterrel, amin egy kicsit aludni is tudtunk. A nagoyai reptéren viszont leizzadtam, mikor megláttam, hogy először egy majd kettő labrador szimatolja egy-egy vámossal a futószalagon érkező csomagokat, meg a körben várakozó utasokat. Ilyet Osakában meg Tokióban sem láttam eddig, pedig jó párszor bejöttünk már az országba. Szerencsére bennünket akkor szimatoltak, amikor még nem jöttek ki a fél disznóval, mákkal, paprikával stb. megpakolt csomagjaink, utána a vámosok is átengedtek a zöld folyosón, gyorsan elhúztunk. Gábor szerint az egyik drog a másik hús kereső lehetett, mert egyszerre kétfélére nem tudják kiképezni őket.

Nagyon örültünk az otthoni találkozásoknak, sajnos szándékunk ellenére nem mindenkivel sikerült idén sem.. Szintén csalódás, hogy Eszter egy hetet járt volna a magyar iskolába, amiből csak két nap lett, mivel rögtön az első héten egy hányós-hasmenéses vírus kezdett el terjedni, ezért elővigyázatosságból hazaküldték. Az itteni iskolából jó sokat hiányzott, győzze majd bepótolni. Ma még nem megy iskolába - itteni idő szerint reggel fél hatkor sikerült elaludnia, viszont csütörtöktől lassan fokozatosan visszatérünk ahogy sikerül felkelni. Nekem is mennem kell dolgozni rögtön, de így gyorsabban át lehet állni legalább.

Tadaima - "I'm home" in Japanese.

After a stressful week we got back safely to Toyama yesterday. The trip took 26 hours from door to door, the flight itself was exactly half of it.

It took a few days to find out that our flight would be cancelled after the damages of the typhoon last week in Osaka. Thanks to the help of Gabor's colleague our flight was modified to Nagoya a day later. As a compensation we had luxurious space in the airplane as the seats were only filled up to about 75%. We could even lie down and get a little sleep. However for the first time in long years I was shocked to see two dogs at the airport sniffing at the suitcases and passengers. Of course I didn't worry about drogs but other things I brought that are prohibited like salami, poppy seed, paprika powder etc. I was so lucky because the dogs checked us before our critical suitcases arrived and the custom officers didn't ask us to open them, either.

As every year we couldn't meet everyone we had planned and another disappointment was that Eszter couldn't go to the Hungarian school more than two days as a virus infection broke out and the teachers were worried that she might get it, I totally agreed. That way we missed more than a week in the Japanese school - for nothing, it will be very hard for her to catch up.

Egy elhaladó tájfun és az azt követő folyamatosan szakadó eső miatt kritikusan megáradtak a folyók és tegnap már a jól kiépített riasztási rendszer is bevetésre került: jöttek a központi üzenetek, hogy mely városrészek készülődjenek összepakolni mert evakuálás várható. A mi részünk nem került sorra, de a folyó, aminek a közvetlen partján lakunk és aminek az év nagy részében alig csörgedez az alján némi bokáig érő víz, félelmetesre duzzadt, a környékbeliekkel a csodájára jártunk. Még a helyi közösségi ház vezetője is telefonált, hogy megnyitották azt és ha szükséges nyugodtan menjünk oda. Ezek után jobbnak láttam összepakolni a legfontosabb dolgainkat, így érdekes számadás készült a számunkra igazán értékes dolgokról: belefért minden egy hátizsákba törülközővel, váltás ruhával, némi eleséggel együtt. Mi került bele? Útlevelek, magyar és japán hivatalos papírok, telefonok, töltők, egy mobil winchester az összes képünkkel és régi, részben sárguló fényképek, amik nincsenek meg digitálisan. Némi ékszer és a Szabó Magda könyv, amit az írónő dedikált kedves üzenettel, ennyi. Az összes többi pótolható. Esztert is kértem, pakoljon össze néhány dolgot, ami számára a legfontosabb, ezt is aranyos látni, mit rakott össze: főleg a királynőket meg hiúzt, aki már Magyarországot is többször megjárta.

A cicának is bepakoltunk, de ő már csak vasárnapig marad velünk. Az elmúlt hét arról szólt, hogy nem maradhat nálunk a lakástulaj miatt, költözni pedig nem tudunk, ezért új családot kerestünk neki. Először nagy trauma volt, de már beletörődtünk és örülünk, hogy jó helyre kerül.

Másnap, azaz ma reggelre a folyó jelentősen leapadt, elmúlt a veszély.

After a typhoon passing us and a few days of endless raining the rivers looked threatening and yesterday they even started sending alerts through the well established alert system. They warned certain areas and adviced to start preparing for a possible evacuation. Our apartment is right next to a river that also grow enormously so all the neighborhood was up on the dam to take a look. Even the chief of the local community house called me to inform that they opened the community house in case we need to go somewhere. I thought it was no joke so I started to pack our most precious things. It was funny to assure that all the unreplaceble things fit in a backpack including towels, some crackers, clothes. What did I want to take with me? Passports, Japanese and Hungarian ID, licence etc. phones, a mobile winchester with all our pictures and some dear old printed pictures from the past. Jewelry, and a book from my favorite Hungarian writer with a kind message from her. That's all. I also asked Eszter to prepare one bag with her most precious toys so it was cute to see what she picked. All the princesses and Mr. Lynx who has been our companion for many years, even been to Hungary a couple of times.

We even packed stuff for the kitty even though he will only stay with us until Sunday. Our last one week was busy with trying to figure out how we could keep him despite the fact that the house owner doesn't allow any pets. We can't move anywhere else at the moment so with a broken heart we decided to find him a new loving family.

By the next morning, today, the danger was over.

A héten magyar ebédet főztünk, a menü lecsó és rizskoch volt. Az utolsó cseppig meg morzsáig eltakarítottunk mindent, fincsi volt.

This week there was a Hungarian lunch event. We made lecho and rice cake. Based on what remained left and of course the comments I thought the guestsloved it.

Ennyire rettegnek a nők, hogy egy napsugár véletlenül rájuk süt. Ez minden napos látvány.

This is how determined women are to protect themselves from each single sun beam.

Hétvégén eljött a cicás család akiktől kaptuk, meg a közvetítő barátnőék látogatóba (meg szerintem háztűznézőbe) és hoztak magukkal egy testvért is játszani.

The family where all the kittens were born came to visit (and I think check) ours, they even brought a brother to play.

Este pedig szentjánosbogarakat néztünk a barátnőmék házánál, ezt előző nap filmezték, nekem még sohasem sikerült lencsevégre kapni őket..

In the evening we went to see fireflies to our friends' place. They made this video the night before, I have never managed to even take a photo..

Bemutatom az új családtagunkat: ő Nindzsa, vagy Hayato, vagy Tömpi (eddig mindhárman adtunk neki nevet), 6 hetes tömpefarkú japán kiskandúr.

A céges grillezés után ahogy mutattam Nektek is betértünk egy nagyon szép szentélybe. Eszter adakozott, hívta a csengővel az isteneket, majd imádkozott. Kérdeztem tőle, mit kért. Azt válaszolta, hogy lehessen végre cicánk. Aztán másnap valami késztetést éreztem, hogy üzenjek egy szintén állatbolond anyukának meg lányának, akikkel Eszter korábban együtt úszott, hogy van-e kedvük megnézni a kis kecskéket a kertben, jöttek örömmel. Akkor mesélte az anyuka, hogy egy barátnője szülőházánál kiscicák születtek és egynek nem találnak gazdát. Nem én vagyok a legvallásosabb ember a világon, de nem tudtam nem arra gondolni, hogy a szentély istenei segítettek. Sőt, mint utólag kiderült, a kiscica Irma nénim születés- és névnapján május 3-án született, talán egyenesen Ő küldte.

Eszter előtt titokban tartottuk az elhozatalig, egyrészt hogy ne türelmetlenkedjen, más részt hogy meglepetés legyen, hát lett is, zokogott örömében.. Leírhatatlan a boldogság. Amíg Gábor is Magyarországon lesz, az a barátnőm családja fog rá vigyázni, aki közvetített.

A japán tömpefarkú vagy csonkafarkú macskáról belinkelem a wikipedia oldalt annak akit érdekel:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_csonkafark%C3%BA_macska

This is our new family member, a Japanese bobtail kitten: Ninja, Hayato or Tömpi (the three of us calls him in three different names)

As I told you before we visited a beautiful shine in the mountains after the company barbecue. Eszter donated some money, called the gods with the bells and prayed. Later I asked her what she wished for and she told me she wished that finally we could have a cat. The next day I suddenly felt like contacting a friend I knew from swimming. She and her daughter like animals as well so I invited them to visit our garden and see the baby goats. They immediately agreed and so the next day we hung out together. Then she told me about kittens that were born at a friend's house and that they weren't able to find a family for the last kitten. I am not the most religious person on earth but I couldn't help but think that the kamisama (gods) from the shrine were helping us. Later on it turned out that the kitty was born on the birthday and nameday of Aunt Irma so I even believe she sent it to us.

We kept the whole thing in secret so it would be a surprise for Eszter and it really was, she kept crying and repeating that she couldn't believe it. I can't describe her happiness. The friend who introduced me to the kitty family is going to take care of him while all of us are in Hungary this summer.

Japanese bobtails are described as playful, healthy, smart and talking a lot, which is true.. Here is more if you if you please:

https://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_Bobtail

A közösségformáló és szent rendezvények néha az agyamra mennek. Elvileg nem kötelező részt venni rajtuk, de ha szabotálod, akkor sanyargatnak. Pedig sem az önkéntesen szervezni kénytelen anyukák apukák nem élvezik, sem a résztvevő gyerekek, mert rendszerint egy kaptafára mennek így egy idő után unalmasak. Múlt hétvégén is volt egy, amire nem mentünk, de nem hagyják annyiban: jön a kötelezően kitöltendő kérdőív! Ha részt vettél, milyen volt, mit gondoltál. Ha nem vettél részt, mi volt az oka, hogy nem vettél részt (??!!!). Először a kérdőívet is szabotáltam, de nem hagynak békén, a tanárnéni addig hívogat telefonon, amíg le nem adod! Úgy döntöttem, most akkor beírom az okát: "a hétvégét családilag szeretnénk tölteni". A kérdőív elvileg névtelen, de én aláírtam.

The school and local community weekend events can be really annoying. They are supposed to be very important as everything is done in groups or communities in Japan, however noone really enjoys them. Neither the parents who are forced to organise it on a voluntary basis, nor the children who are supposed to participate, as they tend to be all the same, and thus boring. I usually ignore them if they are not compulsory, like last weekend as well. Still there is no escape: a questionnaire is coming within a week that you have to fill out. If you participated: what did you think, what was good, what could have been better etc. If you didn't participate: what was the reason that you didn't go (??!!!!) First I just ignored these questionnaires but they won't leave you alone, the teacher kept calling me on the phone until I submitted it.. So this time I decided to give a promt reply: I didn't go, because I want to spend weekends with my family! The questionnaire is anonymous but I signed it.

Ma különlegesen finom volt a leves ebédkor: saját hagymából, borsóból, répából és petrezselyemből. Nem győzök elég hálás lenni Nishijima san-nak ezért..

We had a very special soup for lunch today: all ingredients were our own: onions, green peas, carrotts, parsley. I can't be grateful enough to Nishijima san for allowing us to use his garden.

Japánban sokszor fura érzésem támad a fentiek kapcsán. Miért kell pl minden bejelentkezésnél kötelezően beírni az életkort meg a foglalkozást? Vagy szintén fura érzésem volt új évkor, amikor elsőre ismeretlen emberek küldtek új évi üdvözlő lapot, aztán kiderült, hogy a középiskolás tanítványaim azok. Persze nagyon kedvesek, de mégis honnan tudják a címemet? Kiderült, hogy minden évben kiadják az összes évfolyam diákjainak meg tanárainak címét egy kézikönyv formájában! A héten kaptam meg az ez évit. Nem érzek persze fenyegetettséget emiatt, de mégis kellemetlen és nem tudom, miért van erre szükség. Legközelebb rákérdezek.

I often have an uncomfortable feeling regarding privacy in Japan. In many cases for example when registering somewhere or signing up to a hospital you are supposed to fill in personal details that are not connected like age, occupation etc. I also had a weird feeling when I received new year cards from people whom I didn't know at first glance. Then I realized they were my students from the junior high school where I teach, which is very kind of them but still how did they find out my address? It turned out that every year they publish a handbook with the address of all the students and teachers in it! Of course I don't feel threatened in any ways but still I can't help but wonder why it is necessary

az összes tanár neve és címe, köztük az enyém is: name and address of all teachers including me:

Idén is volt céges grillezés Gábor munkatársaival, az eddigiekkel ellentétben nem szakadó esőben, hanem igazi szép időben. Először tettünk egy rövid túra-sétát a ropogósan zöld hegyi kiránduló helyen, aztán grilleztünk, végül hazafelé megnéztük a Tateyama múzeumot és a mellette levő hatalmas szentélyt. Tegnapig fogalmunk sem volt, vallásilag milyen kultikus zarándok hely a Tateyama, sajnos a múzeumban nem volt szabad fotózni. Szuper nap volt!

Yesterday we enjoyed a day in the mountains with Gabor's colleagues on the barbecue day. First we took a nice walk in the fresh green mountain paths, then we made and ate lunch, finally just three of us visited the Tateyama museum and the huge shrine next to it. Until yesterday we had no idea what a cultic religious place Mt. Tateyama was. Unfortunately taking photos inside the museum was forbidden.

Már eddig sem volt rossz a kertben a társaság, de tegnaptól Eszter nagy örömére új és elég cuki szomszédaink vannak: Szóta-kün és Mei-csan..

The nice neighbours are one of the main reasons why I enjoy going to our garden but yesterday two more cuties arrived: Souta-kun and Mei-chan. Eszter was delighted and probably wants to come with me more often from now on..

Nagy nap ez a mai számomra, megtanultam hogyan kell szusi tekercset készíteni! Még pedig annak az apropóján, hogy idén a családunknak, barátoknak is szeretnék csinálni. Beszereztünk ugyanis egy japán rizsfőzőt európai csatlakozóval, mert az amúgy is kákabélű gyerekünk minden nyáron lefogy Magyarországon, mivel nem ehet japán rizst. Megkértem a magyarul jól beszélő barátnőmet, hogy tanítson meg tekercset készíteni, ez otthon is kivitelezhető. A folyamatot a képek mellé írom, a lényeg, hogy kis gyakorlással biztos bele lehet tanulni. Az íze remek volt, csak az összeillesztést és az azutáni ún. pihentetést kell pontosabban végezni, hogy ne nyíljon szét. Úgyhogy kedveseim, ha meg akarjátok a nyáron kóstolni, előrendelést máris felveszek!!

Today is a big day for me as for the first time in six years I tried to make sushi with the help of my friend. The taste was perfect, I just need to practice the pasting to avoid the opening.

Vasárnap egy kellemes bográcsozás-grillezéssel megünnepeltük Eszter névnapját.

On Sunday we celebrated Eszter's nameday with a nice barbecue.

Közben a kertünkben egyre több az ehető finomság. Eszter guszta brokkolit termesztett, lepipálva ezzel a több mint fél évszázados tapasztalattal rendelkező nagyszüleit, meg fincsi a saláta, rukkola, tegnap leszedtem az első uborkát is. Ami még érdekes lehet számotokra, (tudom, hogy többen szerettek kertészkedni), hogy Japánban szigetország lévén nincs krumplibogár, mindenfelé gyönyörű egészségesek a levelek. Apukám szerint Európát az amerikaiak szórták meg a kolorádóbogárral és miután kicsit utánanéztem, tényleg vannak ilyen hírek, bár főleg az NDK propaganda sajtóból..

We started to harvest lots of great veggies from our garden. Eszter managed to grow broccoli (I had been sceptic as I remembered my experienced parents had failed many times), the lettuce and ruccola are delicious, and yesterday I ate the first cucumber, too. It's also amazing to see that the potatoe is so healthy, there are no colorado bugs here that make tremedous damage in Europe every year. According to my father the Americans threw them on fields during the cold war that I actually found when I searched a little, however the source is mostly Eastern Germany propaganda press..

Szép az élet krumplibogár nélkül

Már nagyon várjuk a hazautazásunkat Magyarországra, Eszter szinte minden nap megkérdezi, hányat kell még aludni. Ma úgy döntöttem ezért, hogy veszünk egy centit, és szó szerint vágjuk, nagyon tetszik neki!

We are too excited about our summer trip to Hungary. Eszter keeps asking every day how many days were left so I decided to by a measure and cut it every day. She loves the idea!

Közben a hétvégén én még egy eseményen részt vettem: a német-japán baráti társaságok konferenciáját rendezték a szomszédos prefektúra központjában, Kanazawában, oda hívtak segíteni. Sokat elmond a japánban uralkodó angol nyelv (elsősorban amerikai angol) dominanciájáról, hogy a környező prefektúrákból is verbuváltak embereket, akik tudnak németül. Jó eséllyel ugyanez lenne a helyzet a spanyol, francia, olasz stb. esetén is. A konferencia témája elsősorban a két ország kulturális, oktatásügyi, sport stb. kapcsolatainak erősítése, az eddigiek értékelése stb. De érdekes dolgokat tudtam meg a szünetben például, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek Japánban az EU-val való politikai és kereskedelmi kapcsolatok erősítése érdekében is (azaz próbálnának az USA szorításából lépni). Két napot mentem végül a háromból, az első napon a beregisztrálásnál segítettünk az érkező vendégeknek, másnap pedig a konferencia körüli teendőkben, ebédboxok kiosztásában, délután pedig várost nézni vittünk egy kisebb csoportot. Ez még nekem is új volt: ellátogattunk a szamuráj házakhoz, majd a képek mellé írom amiket megtudtam róluk.

I went to another special event at the weekend: there was a conference of the German-Japanese Friendship Associations to enhance the cultural, educational, sports etc. exchange programmes of the two countries. The dominance of Engish (or USA) is so strong that they even had to recruit people with German skills from other prefectures like me coming from Toyama. On the first day we helped at the registration desk, the next day at the conference site and we even took a small group of German guests for sightseeing. We visited the samurai houses that was even new for me.

Ezt a képet egy héttel később kaptam a kimonos nénitől

I got this pictures a week later from the lady in kimono

A hétvégén lezajlott az év csúcs iskolai rendezvénye, a sport fesztivál. Pár éve ha emlékeztek sokat puffogtam miatta, mert a sport fesztivál miatt kellett a tervezettnél rövidebbre venni a Magyarországi tartózkodásunkat még az oviban. Akkor még nem értettem, hogy mekkora jelentősége van ennek, pedig fontos eleme a hangyaboly szellemiségre való nevelésnek, amiben a japánok szerintem verhetetlenek. Vannak egyéni számok is, de sokkal nagyobb jelentőségük van a csapat versenyeknek. A csapatokat színekkel jelölik és minden évfolyamból kb egyenlően osztják bele a gyerekeket. Ez a szín egy évig elkíséri őket, pl. Eszter idén a piros csapat tagja, ezért a pirosakkal vetélkedett, de torna órákon is piros sapkát visel és sok más programot is a piros csapattal együtt csinál a tanévben. Volt gyors futás, labda hajigálás, kötélhúzás, tánc stb.

The sports festival was held at the weekend which is the biggest school event of the year. At first I didn't realize its importance and was pretty upset when we were told to come back earlier from Hungary in order to practice for the sports festival a few years ago back in kindergarden. Now I know that it is part of the culture and a very important part of education and society that focuses on team work. Children of all grades are devided into four groups, these groups each have a color. They do other activities in this group throughout the year. Eszter belongs to the red group this year.

A váltó futások mentek a legjobban, itt épp nyernek:

The winning relay team

A saját csapat erejét bizonygató gyerekek által koreografált és az istenekhez kiáltozó szurkoló programnak pontosan 4 perc alatt kellett lezajlania.

The cheering performance dedicated to the gods above was supposed to be exactly 4 minutes long. The coreography is their own.

Az elmúlt héten nagyon sok eső esett, a kertünkben minden szépen növöget. Hirtelen rengeteg retek van - vetéskor kicsit eltúloztuk a mennyiséget - most a legfinomabb, gyorsan meg kéne enni, ezért a környéket meg az ismerősöket elárasztottuk retekkel, meg mi is mindenhez esszük. Tegnap mondtam a kerti szomszédasszonynak is, hogy amikor megy haza, szedjen a családjának, mivel nagyon ízlett nekik amit korábban adtam. Tudom, hogy milyen visszafogottak a japánok, többször is elmondtam, hogy nyugodtan bőven szedjen, különben tönkre megy, mi nem tudunk ennyit megenni. Még is kétségem maradt afelől, hogy egyáltalán át mer-e lépni a területünkre a távollétünkben. Nos át mert, később küldött egy képet, hogy nagyon köszöni a retket, salátának fogja elkészíteni. Ezt mind kiszedte:

This week was totally rainy so all the vegetables in our garden are growing neatly. All of a sudden we have tons of radish that should be eaten pretty quickly so we are giving it away to everyone and eating it all the time. Yesterday I told the neighbour lady to pick a lot for her family as she told me how much they liked the previous amount I had given. Knowing how considerate Japanese people are, I told her many times not to be shy and get a lot of it, as we are unable to eat that much. However when I left I doubted whether she even had the courage to enter our garden in our absence. She did enter but later on she sent me a picture saying thank you for the raddish. This is the amount she picked..

Nos legközelebb nem bízom rá, hanem magam szedek egy csomót és adom oda neki :D

Well next time I won't let her do that but pick myself a good bunch for her.. :D

Itt már túl vagyunk a gyereknapon, minden évben május 5-én ünneplik Japánban. Ilyenkor megsokszorozódnak az amúgy is gyerek központú helyek meg programok. Mi két eseményt néztünk meg idén: egy gyerekeknek és felnőtteknek szóló dizájn kiállítást meg egy kartonpapír művészet c. benti játszóteret.

Around Children's Day which is held May 5th every year in Japan you get a multiple choice of places and event to go with kids. This year we opted for a design exhibition and a cardboard art indoor playground. Both were real fun.

Az elmúlt napokban egy esőzóna távoztával teljesen kitisztult a légtér. Lélegzet elállítóan szép volt a Tateyama a friss ropogós zöld színekkel az előtérben, és a fehér havas hegycsúcsokkal a háttérben. Érdekes, hogy japánul úgy mondják "közel jött a hegy" azaz tisztán lehetett látni. Próbáltam fényképezni meg videózni is, persze a színek fele lemaradt, de még így is nagyon szép: napos és borult időben

After a rainy zone was gone the air totally cleared up and Tateyama again showed its breathtaking view. With the fresh spring green hills in the foreground and the white snow on the peaks in thebackground it was a sharp contrast that I tried to capture - again mostly in vain as the bright colors are gone in the pictures. Still it is beautiful both on a sunny and a cloudy day.

Mert még ilyet sem mutattam Nektek, így néz ki egy autó temető Japánban. Látszólag se nem túl öreg, se nem túl törött autók az enyészetnek átadva, egyik - másik biztos jó kis autó lehetne még.. Igazából 10 évesnél öregebb autókat nem nagyon lehet látni, ha autót vesznek az ismerősök, szinte mindig újat. A fő ok a viszonylagos jólét mellett az lehet, hogy a műszaki vizsga meg a fenntartás költsége az autó kora előrehaladtával borzalmasan megugrik. Egy tíz év körüli autónál ha bármit szerelni kell, már kb maga az autó árát kifizeted két évente a műszaki vizsgáért. És hogy miért nem fullad bele mégsem Japán az autóroncsokba? Az oroszok meg más hajóval megközelíthető szegényebb országok mindent eltakarítanak. Toyama kikötője környékén gyakran látni orosz meg egyéb külföldi feliratokat pont emiatt, sokan bizniszelnek használt autóval. Oroszország nyugati részén állítólag több a jobb kormányos autó, mint a bal, pedig Oroszországban Magyarországhoz hasonlóan az út jobb szélén megy a forgalom. Egy japán ismerősöm mesélte, aki járt Oroszország Japánhoz közeli nyugati partjánál, hogy éppen ezért például parkoló házakban kilépéskor mindkét oldalon van fizető kapu. De Toyamából még Pakisztánba is viszik a használt autókat..

Just to show you how a car cemetery looks like in Japan. They are neither old nor extremely broken, I pretty much feel sorry for these nice little cars sentenced to decay. You don't really see cars older than 10 years running on Japanese roads, my friends or people I know always buy a new one. The main reason is probably that the maintenance and the fee of the two year inspection gets extremely expensive with the aging of the car. In case of an about 10 year old car you have to pay the price of the car itself if anything has to be changed at the inspection. And why you still won't see mountains of car wrecks everywhere? Because the Russians clean up everything. There is a (less popular but big) population of Russians doing used car business in Toyama. I heard that the Japanese used cars with the steering wheel on the right hand side literally outnumber the ones with the left in Western Russia even though the traffic is the same as in most Europe: running on the right side of the road. That is why you can pay on both sides when you leave a parking lot for example in Western Russia - a friend of mine who visited there told me. But used cars are even shipped to Pakistan from Toyama.

Többen közületek ismerték Irma nénimet, május 3-án az Ő tiszteletére a születés- és névnapján gyöngyvirág néző-szagoló sétára mentünk Eszterrel, ez volt a közös virágunk anno..

On the birthday and in Hungary also nameday of Aunt Irma we went for a lilly-of-the-valley walk with Eszter to adore and enjoy the smell of them in our neighborhood. We used to enjoy lillies together so they always remind me of her

Sok mindent nem értünk még mindig itt Japánban, többek között azt, hogy miért fut olyan sok mindenki a szmogban.. A forgalmas és legbüdösebb kétszer-két sávos utak mentén rengetegen futnak nap mint nap, miközben a szmogos úttal párhuzamosan pár száz méterre ott van a rizsföldek között a kis út, ahol levegőt is kapnának.

There are still couple of things here in Japan that we simply don't get, for example why so many people choose to jog along the most air polluted busy ways. You can see them everywhere along the very stinky drive ways while if they moved a little apart, there are nice little roads between the rice fields with fresh air.

Toyamában az az egyik legjobb dolog, hogy kb 20 perc autózással bármelyik irányba (kivége a tenger, ami iparos és ronda) szuper kirándulóhelyekre jut az ember. Hétvégén a fényszennyeződéstől mentes erdei csillagvizsgáló környékét fedeztük fel.

One of the best things about Toyama is that taking an about 20 mintute drive in literally any direction (except the sea that is ugly industrial) you will find yourself in some kind of a great nature place. Last weekend we explored the Toyama planetarium and the forest around it.

Nem messze tőlünk áll egy hatalmas fa egy szentély mellett, aminek a tábláján az áll, 1000 éves. Összehasonlítva más japánban élő 500-800 éves fákkal, szerintem biztos nincs 1000 éves, max pár száz, de akkor is szépséges. Kár, hogy annyi drót lóg mindenfelé előtte..

There is a giant tree close to our place and according to its description right at the trunk it is 1000 year old. Well, comparing it to other 500 and 800 year old trees throughout Japan I doubt that it would be so old but surely a few hundred. It looks majestic standing next to a shrine in the middle of fields. Too bad there are cables hanging everywhere around it.