Gábor, Móni, Eszter Japánban

Pár napja megszületett az újabb kis szomszéd, akinek ismét Eszter lett a keresztanyja, a Hime nevet választotta. Ez hercegkisasszonyt jelent. Mi akik csak hetente párszor kiugrunk a kertbe, örülünk ennek a sok állatnak, de a szomszédok akik egész nap hallgatják meg szagolják őket, kevésbé, ezért sajnos a gazda ebben a hónapban elköltözik kevésbé lakott területre.

Another cutie born at the garden. And again it was Eszter's great honor to chose a name for her, she picked hime meaning princess. Unfortunately the owner is moving away - we will miss him but maybe the neighbors not so much, they have been complaining about the loud roosters in the morning, not to mention the smell.

Szerintem meséltem már Nektek a nomikai kultúráról, a minden jeles esemény után szinte kötelező kollégákkal együtt evés-ivásról. Az iskolában, ahol tanítok egy tanévben kb 5-6 nomikai is van, amin igyekszek mindig részt venni. Főleg amiatt, hogy ez az egyetlen alkalom arra, hogy nyugodt körülmények között beszélgessek a kollégákkal, másrészt pedig olyan ételeket kóstolhatok, amiket a hétköznapokban nem. Hiába mennénk el családilag ugyanezekre a helyekre, egy hozzáértő japán ember magyarázatával sokkal élvezetesebb az étel, mintha azt sem tudod mit eszel. Tegnap például először találkoztam a bonito hal nyers változatával és magamtól biztosan nem ismerem föl, pedig naponta használom vagy eszem más formában. A bonito flakes, azaz katsuobushi az alapja ugyanis minden japán ételnek. A halat megszárítják, megfüstölik, majd lehelet vékonyra lereszelik, ezt főzik meg alap levesnek (dashi) vagy szórják rá bizonyos ételekre (yakisoba, takoyaki stb.). Ha az ember japán ételt főz, szinte mindenhez kell dashi. Közben sikerült magyarul is megtalálnom a nevét: csíkoshasú tonhal.

I like to join the drinking parties called nomikai after every important school event as this is the only platform where I can have a relaxed chat with colleagues and also I get to eat food that normally I don't eat. I also enjoy the explanations of Japanese experts and learn a lot about food. Yesterday for the first time I had raw bonito and I am sure I wouldn't have recognised it on my own even though I eat and use it almost every day in another form. Bonito flakes are the dried, smoked and thin grated version of the same fish that is a crucial base of every Japanese dish, a soup stock called dashi.

Kb másfél éve indítottam Toyamában a Stammtisch-t, ami az itt élő németül beszélő emberkék baráti összejövetele sajnos max 4 emberrel, csupán amiatt, hogy legalább havonta egy-két órát németül beszéljünk valakivel. Kezdetben egy Starbucks kávézóban jártunk össze, aztán voltunk nálam, ma meg egy másik barátnőnél szusit készítettünk. Olyan szépséges és finom volt, hogy megörökítettem. Meg az ohinasama babákat, mert náluk is van kislány a családban, ezért feldíszítették a fél szobányi ohinasama-t. A jelenlegi tagok rajtam kívül japánok, áprilistól jön vissza egy amerikai srác, aki télre haza ment, de természetesen mind éltek Európában, főleg Németországban és Ausztriában, ezért nagyon örültek a mézes sütinek, amit szintén együtt sütöttünk.

About one and a half year ago I established a friends circle called "Stammtisch" with a few people who speak German just to be able to chat in German once in a month. At the beginning we used to come together in a Starbucks but also we have enjoyed cooking at my place and yesterday we made sushi at another member's house. It came out so beautiful and delicious that I took some picutres.  Including the ohinasama doll set as they also have a daughter. All the present members except me are Japanese but they have all lived in Europe mostly in Germany or Austria for years so we also enjoyed making Lebkuchen together.

 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nagyon kedves volt a kerti szomszéd bácsitól, hogy üzent: ma reggel kikelt egy kiscsirke, menjünk Eszterrel megnézni. Alig pár órás csöppség japán kakas és sima tyúk szülők keveréke, még a gazda sem tudja megjósolni, milyen szárnyas lesz. Életrevaló aranyos kis jószág, reméljük hamarosan lesz testvére, hogy ne legyen egyedül.

The neigbour grandpa was so kind and sent me a message that the first little chicken hatched this morning if we wanted to see it, of course we did! A cute little unique mixtrure of Japanese little hamster and more regular mother hen, even the farmer can't tell what it is going to be like. One thing is sure, very adorable, hopefully she will have sisters and brothers soon as she didn't like to be alone in her box but relaxed in my hand and in Eszter's pocket.

• 
• 
• 
• 

Itt sem először jártunk már, Eszter kis barátja viszont igen, a katasztrófa védelmi központ nyílt napján sokat hallottunk mindenféle természeti katasztrófáról. A mentő helikopter ezúttal nem tudott bemutatót tartani a rossz látási viszonyok miatt ,de így is sok mindent láttunk-tanultunk. Kipróbáltuk a földrengés szimulátort, a tájfun szobát meg az árvíz sodrását, kimenekültünk egy füsttel teli kanyargós helyiségből. Reméljük csak elmélet marad mindez.

The disaster prevention center offers an interactive open day for children every year and we never miss to attend it as there is always so much to learn and experience about natural disasters and brave people who come to rescue in Toyama.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Ma munkanap ide vagy oda, munka után (Eszternek nem volt ma suli mert múlt szombaton menni kellett) elmentünk bowlingozni. Ahhoz képest, hogy először próbálta, nagyon ügyes volt, simán lekent a pályáról. Ami érdekes volt, hogy otthon már több mint húsz éve is számítógép vezérelte pályákon játszottunk, itt meg 2019-ben papírra kellett írogatni az eredményt.. Biztos nem sok régebbi pálya van az országban..

Despite of the weekday we decided to make it special and went to play bowling after work. Eszter had a day off today due to last Saturday's school event. Today was the first time ever that she tried but she easily won over me. I was surprised to see that they still register results on sheets of paper with pencils, it must be one of the oldest bowling places in Japan.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hétvégén Eszter kis barátja javaslatára ellátogattunk a szomszédos Ishikawa interaktív rovar múzeumába. A hely hatalmas és egy természettudományi múzeum kiállítását megszégyenítő rovargyűjtemény mellett helyet kap benne egy rovar témájú játszótér, kreatív foglalkoztató helyiségek, vetítőterem, és a legrémisztőbb számomra a lepkeház. Aki ugyanis ismer, az tudja, mennyire irtózom a lepkéktől, na ha nekem oda be kellett volna mennem, az a biztos szívinfarktus. Szerencsére a kis barát szülei hajlandóak voltak többször is átmenni a lepkeházon, a gyerekek nem tudtak betelni az élménnyel. A legszörnyűbbet is csak üvegfal mögül néztem: a frissen kikelt lepkéket a gyerekek segítségével engedték szabadon a lepkeházban. A végén még egy híres szentélybe is ellátogattunk, szuper nap volt.

This weekend we visited the neighbouring Ishikawa prefecture's insect museum. It has not only an overall insect exhibition from all over the world but also a theme playground, creative corner, movie corner and for me the most horrific: butterfly house. If you know me you probably know how much I dislike butterflies, moths, I would have literally freaked out if I had had to enter that place. Luckily the firend's parents took the kids several times into it, they even released some freshly hatched butterflies.

At the end we also visited a famous shrine, it was a great day after all.

 

Ha évek óta követitek a blogot, tudjátok, hogy minden évben meghív egy ismerős zenetanár a házába, hogy felépítsük a család leány tagjai tiszteletére az ohinasama-t, az esküvőt ábrázoló baba szettet. Idén sem volt másképp, immár rutinnal, hamar összeraktuk a lépcsőket, minden baba a helyére került és ott marad március 3-ig, amikor majd le kell bontani.

In case you have followed our stories in the past few years, you know that every February we are invited to a music teacher's house to build up the ohinasama wedding ceremony doll set to celebrate the girl members of the family. So this year we did it with great rutin already. The ohinasama is supposed to stay exhibited until March 3rd. If you fail to put them away in time, the girls might get married very late according to the legend.

• 
• 
• 
• 

Amíg mi a konyhában kávéztunk, Eszter szerzett egy dalt a koton, amit kis gyakorlás után fel is vett a telefonomra :) Hallgassátok hát szeretettel!

While we were having snacks and coffee in the kitchen, Eszter composed a song on the koto and even recorded it on my phone. Please enjoy!

 

 

Aki egyszer már megszokta a mosogatógép kényelmét, az tudja, mekkora érvágás újra kézzel mosogatni. Én is így voltam vele, amikor sok-sok éve kijöttünk Japánba és azóta napi szinten puffogtam is emiatt. Japánban még érdekes módon nem terjedt el a mosogatógép, csupán egy mikrohullámúnál alig nagyobb mosogató gépek vannak forgalomban. Az ok talán az lehet, hogy pici tálkákból esznek, plusz a háziasszonyok nagy része nem dolgozik, úgymond ráér mosogatni. Na meg az általános helyszűke. A konyhabútorba beépített mosogatógépről csak mostanában hallani, persze biztosan előbb-utóbb felfedezik majd. Mindenesetre Gábor végül megelégelte a napi szintű morgásomat és beszerzett egy lehető legnagyobb mosogatógépet, amit aztán nem kevés fáradsággal meg találékonysággal beépített a konyhába. A gép ilyen pici, a tányérokat is le kellett cserélnem kisebbekre, hogy beférjenek:

Everything is tiny - compared to its Western equivalent - in Japan, including dishwashers. Not many housholds use them, I have never seen a built-in one for example even tough it is supposed to exist. The Japanese cuisine uses little plates and bowls, also there is a lack of space everywhere and mostly the common situation of housewives not working full time and thus being expected to wash everything by themselves. I have been complaining about this ever since we came to Japan but the lack of space and the non-dishwasher layout of the extremely small kitchen didn't really give a hope for me. Still Gabor finally managed to figure out how to get one even if it meant to say good-bye to a big surface of precious cutting space. The dishwasher is so small that I had to buy new plates to fit in but still it is better than nothing.

 

Japánba nyilván nem csülköt enni jön az ember, és amint az alábbi történetem bizonyítja, ez így is van rendjén. Történt ugyanis, hogy a kerti szomszéd bácsinak megpendítettem, ha már annyi hentes ismerőse van, szerezhetne nekem egy csülköt. A boltokban ugyanis csak színhúst lehet kapni, néha talán oldalast, de semmi egyéb rezgős cupák, ami az én kedvencem. A bácsinak pontosan átküldtem, mire gondolok, képekkel a sertés beszámozott testrészeivel és egy sült csülök képét is. Egy hónap múlva üzent, hogy meg van a szajré, mehetek. A lelkesedésemet látva az enyémen kívül még egyet a kezembe nyomott azzal, hogy ő még soha nem evett ilyet, készítsek már a részére is egyet. Bevallom, még sohasem készítettem csülköt, de gyorsan elkezdtem felkutatni a recepteket meg tanácsot kértem a nővéremtől is, akinél jobban senki nem készíti. Persze alig vártam a másnapot és már a számban éreztem az ízét, főleg a ropogós bőrét meg a zsíros falatokat, amik miatt imádom. Az epémnek is szóltam, hogy készüljön. Ezek után elképzelhetitek, mit éreztem, amikor a csomagolást kinyitva ez a látvány fogadott:

Pont a lényeget leszedték róla!!! Miután magamhoz tértem, eldöntöttem, hogy poénnak fogom fel (az epém is megmenekült egy komoly bevetéstől - volt már epegörcsöm korábban) és megpróbálom kihozni ebből a maximumot, elkészítve talán a világ első Pékné helyett "csülök toyama módra" c. ételét. Nagyjából sikerült is, finom puha lett, csak a végén a pirosra sütéssel kellett vigyáznom, nehogy a védő réteg hiánya miatt kiszáradjon. A bácsinak nagyon hálás vagyok, hogy külön emiatt fáradozott, megszervezte nekem, ezért a legkisebb szemrehányás nélkül, de azért beavattam, hogy pont a lényeg lemaradt. Azt mondta, soha nem gondolta volna hogy ez a rész ilyen finom, (rögtön aznap bevágta az egészet) és el tudja képzelni, mennyivel jobb lett volna egészben. Viszont ami nagyon érdekes, hogy képzeljétek egy-két sziget kivételével azt mondta törvényi előírás, hogy teljesen megnyúzzák. Ismét kölcsönösen tanultunk tehát egymástól és egy élménnyel gazdagodtunk. Nincs is ezzel semmi baj szerintem: igazán finom halat enni Japánba kell jönni. Igazán finom disznóságokat enni Európába kell jönni.

A sültet elfelejtettem lefényképezni, de most láttam, hogy a bácsi kiposztolta a fb-jára, letöltöttem onnan.

Múlt hét végén a szomszédos Takaoka-ban jártunk egy 100% tiszta ón, sárgaréz és bronz anyagokból lakberendezési tárgyakat, buddhista rituális eszközöket stb. gyártó gyárban. Végignézve a folyamatot a munka első fele gépesített, de a legvégén a legfinomabb csiszolást emberek végzik, egy rossz mozdulat és vége. A tárgyak díszítését, festését stb. egy szintén helyi de másik manufaktúra végzi.

Last weekend we visited a famous company making tableware, home decor goods, Buddhist ritual objects and other metal cast products using 100% pure tin, brass, and bronze. The very last fine burnish phase is done by people that requires really high skills as there is no possibility of correction. The decoration of the final products is done by another local manufacturer.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amin viszont kiakadtam, hogy megint újságcikk lett ebből és persze olyan képet választottak, amin rajta vagyok, hogy mindenki lássa, a külföldiek mennyire csodálják a japán technológiát, kultúrát stb. Persze csodálom és érdekel, azért megyek oda, de úgy érzem azért hívnak az ilyen rendezvényekre, hogy legyen külföldi fej is a képen a hírhez, úgy hogy ezentúl hanyagolom a csoportos dolgokat.

Még mindig belefutok újabb meg nem kóstolt zöldségbe, ezúttal még magyar nevet sem találok hozzá. Valamilyen gumós krumpliszerű őszi-téli zöldség, alacsony kalória és magas rosttartalommal, rossz tehát nem lehet. Japánul kikuimo-nak, angolul sunchokes vagy chrysanthemum potato-nak hívják, de az is lehet, hogy már rég ott van a magyar boltokban csak én vagyok lemaradva vagy hét évvel.. A burgonyához hasonlóan bárhogyan el lehet készíteni a krémlevestől a pároláson át a ropogósra sütésig.

Update jan. 23-án: most kaptam otthonról az infot, hogy a magyar neve csicsóka. Köszönöm szépen! Ti ismeritek, készítitek?

Again another new veggie for me called kikuimo in Japanese and sunchokes in English but I have no idea about the Hungarian equivalent. It is grown underground and is supposed to be low calories and rich in fibers so it should be good stuff. I found endless recipes, similar to potatoes, the only troublesome part is pealing it.

 

Hogy itt is meg legyen örökítve: tavaly decemberben Eszter volt ovijába ismét ellátogatott a magyarul beszélő télapó :) Gábor szerint egyáltalán nem féltek, hanem pacsiztak, énekeltek, sok kérdést tettek föl. Az első képen a kisfiú sugárzó mosolya annyira édes!

Last year the Hungarian Santa visited Eszter's kindergaden again :) Look at the adorable boy smiling at Santa with sparkling eyes, so cute! Gabor said they were not afraid at all, they gave lots of high fives, sang songs and asked many questions that he answered in Hungarian and the teacher translated into Japanese. Well done everyone!

• 
• 
• 
• 

 

 

 

Tél van, úgy hogy engedjetek meg egyetlen egy "már megint mezítlábaskodnak meg alul öltöztetik a gyereket" posztot, amit évek múltával is képtelen vagyok megszokni. Múlt héten napos, de csípős idő volt, elmentünk az állatkertbe Eszter kis barátjával. Most nézzétek azt a kislányt a csúszda alatt: kabát nélkül, mezítláb! Az anyukája a csúszda mellett téli kabátban még a kapucnit is a fején hagyja, mert hűvös szél fújt, a keze is fázik.

Throughout the long years I haven't been able to get used to it, children barefoot in the winter! Look at the little girl without a winter coat and barefoot under the slide. It was a sunny but chilly day with a cold wind last Sunday, you can see her mom even leaves the hood on her head and her hands are cold.

jól érezték magukat      it was a fun day!

• 
• 
• 

A japán menzán nincs kegyelem, mindent meg kell enni! Annyi engedmény van, hogy amit nem annyira szeretsz, abból kérhetsz kisebb adagot, és a végén a megmaradt ételt szétosztják annak, aki még nem lakott jól. Ha több jelentkező is van, akkor - mint mindent ebben az országban - a kő-papír-olló játékkal sorsolják ki. A gyerek azért leleményes és megoldja, ha valami abszolut nem megy le a torkán. Az enyémnek ilyen a polip, tintahal, meg egyéb herkentyűk, amik "véletlenül" le szoktak pottyanni a földre azt mondja. A múltkor meg mosáskor meredő szemek kerültek elő a zsebéből, egyszerűen zsebre vágta egy alkalmas pillanatban. Mit mondjak, valószínűleg én voltam rá rossz hatással, szemgolyót én sem eszem.

Japanese schools are very strict, even when it comes to lunch. You have to eat everything, there is no "I don't like it". It is only possible to ask for a smaller portion of meals you don't really like. At the end they share everything among kids who want more by the popular rock-scissors-paper game - just like literally everything in this country is decided by this. However kids are creative, for example mine makes sure it "accidentally" falls on the floor when it is some kind of a sea food she can't eat. The other day before doing the loundry I found this in her pocket. Well, what should I say, it was probably my bad influence as I myself can't eat eye balls either.

Az iskola mellett van néhány magán tanítványom is, főleg angolosok, korábban volt németes is, aki a gyes alatt tanult, de ami szinte hihetetlen, hogy már két magyar tanítványom is van. Próbáltam őket rábeszélni más nyelvre, de hiába :)  Az egyik egy harmincas fiatalember, aki tavaly tavasz óta tanul havonta kb háromszor jön és egy nyugdíjas hölgy most januártól. Miért akar valaki egy kicsinek számító japán városban magyar nyelvet tanulni? Mindketten több nyelvet is beszélnek, tanultak és a különleges nyelvek iránt érdeklődnek. Mindketten nagyon értelmesek, a hölgynek még csak egy órát tartottam, korát meghazudtolva penge volt, de a fiatalember olyan gyorsan tanul, hogy mindig elámulok rajta. Logikus kérdéseket tesz föl, látszik, hogy órákat gyakorol hét közben, magyar zenét hallgat, olyan énekeseket ismer, akiket én nem és a múltkor jött, hogy meg van a repülőjegye, idén áprilisban megy Magyarországra kb tíz napra. Bámulatos. A héten meg újságolta, hogy két napot Székesfehérváron fog eltölteni, mert meg akar nézni egy profi kézilabda meccset. Mondta a csapat nevét is, én bevallom, tőle hallottam először. A nyelvtanulás mellett próbálom felkészíteni mindenre: átbeszéljük azokat a helyeket, ahová el szeretne jutni, közlekedésről, veszélyes dolgokról is, annyira félek, hogy valami hiéna taxis átveri vagy másképp lehúzzák. Megy nagy lelkesen a nehezen megkeresett spórolt pénzéből az országba, amiért szívből lelkesedik, mi meg magyarok olyan válogatottan b..ók tudunk lenni néha a turistákkal (meg egymással is), jó párszor leégett a bőr a képemről emiatt a külföldi barátaim előtt. Remélem nem teljesen kiábrándulva menekül vissza.

Amazingly I have two private students who are studying Hungarian language with me. I did try to convince them to learn another "useful" language but they want something unique they said. Well given that Hungarian is one of the most difficult language to learn I can't appreciate them enough. One of them is a retired lady, she has only had one lesson but they are both exprienced language learners and highly intelligent so the learn unbelievably fast. The other person is a young man in his thirties, he started last April and you can already have basic conversation with him. It's obvious that he spends hours with learning every week and has lots of logic and interesting questions that amaze me. A month ago he told me he got a flight ticket and would go to Hungary for about ten days this April. He even listens to Hungarian music and he wants to go to movies and watch a handball game (things I haven't even heard of). Besides the language I introduce him all the places, history, useful information he needs and also prepare him to avoid unpleasant situations. I have been ashamed of my jerk fellow Hungarians so many times in front of my friends from abroad, I really hope he won't be totally discouraged.

Idén is meg van az oklevél a kakizome írásért. Most nem Eszteré a legszebb, de még befért a kitüntetettek közé. Omedetou!

This year Eszter was awarded again for kakizome writing, this time not for the most beautiful one but still she did  a good job, congrats!

Ma vége lett itt is a téli szünetnek és majdnem kidobtam a téli szüneti rendszabályt de gondoltam előtte megosztom Veletek - Ti mit gondoltok erről? "Túlzás és mi közük hozzá" - ahogy én gondolom vagy "Nagyon is helyes, hogy odafigyelnek erre is" - ahogy Gábor? Ezt a listát minden szünetre megkapjuk egyébként.

1. Napirend

- keljünk és feküdjünk korán

- minden étkezés után mossunk fogat

- napos időben mozogjunk a szabad levegőn

- hazaérés után mossunk kezet és gargalizáljunk

- délelőtt 10 óráig maradjunk otthon és tanuljunk vagy segítsünk a házimunkában

- minden nap egy kiválasztott időpontban olvassunk könyvet

2. Balesetmegelőzés

- délután fél ötig érjünk haza

- ha elmegyünk, tudassuk az otthoniakkal, hogy kivel, hová, minek, hány óráig maradunk

- olyan barátnál, ahol nincs otthon felnőtt, nem játszunk

- a barátainkkal nem cserélgetünk játékokat

- az autókra figyelve közlekedünk, nem ugrunk az úttestre

- havas úton, szánkózás közben is kellően figyelünk

- nem játszunk a tűzzel

- ismeretlennel nem állunk szóba

- gyanús telefonhívást megszakítjuk vagy átadjuk egy felnőttnek

- ha csak lehet, egyedül nem megyünk sehová (boltba sem)

- a pénzünket az otthoniakkal való egyeztetés után költjük el

- nem biciklizünk esőben, hóban, hóolvadáskor, fagyos időben. vegyünk sisakot.

3. Illedelmesség

- rendesen köszönjünk

- újévi köszöntés, vendégek köszöntése!

- segítsünk olyan házimunkákban, amiket meg tudunk csinálni

- az a legjobb, ha van egy állandó saját feladatunk otthon

- az otthoniakkal sokat beszélgessünk, játsszunk

 

A házi feladat pedig a szokásos: két munkafüzet matek és japán feladatokkal kb 30 oldal (én javítsam ki az egészet és úgy vigye az első napon), az egész szorzótábla álmából is felébresztve, napló írás, napirend regisztráció, ugrókötél és testnevelés lap kitöltése, szorgalmi feladat, könyv olvasás és olvasó napló, hangszeres gyakorlás.

 

Ha lenne hozzá tehetségem, megírnám az "Egy sztahanovista japán másodikos egy napja a téliszünetben" c. novellát, de szerencsére nincs :).

Kakizome, azaz "első írás" az évben, amivel hagyományosan az évet indítják Japánban, az általános iskolásoknak pedig kötelező. Tavaly Eszter nyerte az osztályában a legszebbért járó díjat, akkor a városunk nevét kellett leírni, idén pedig azt, hogy Asahi azaz reggeli nap, vagyis a felkelő nap, aminek az országában élünk. Megörökítettem videon az alkotás menetét. Húsz lehetőséged van, ebből kell a legszebbet kiválasztani és a versenyre leadni.

 Kakizome means first writing of the year that is a tradition in Japan and it is a homework for every elementary school child. Eszter won the prize for the most beautiful writing in her class last year, they wrote the name of our town. This year they were supposed to write Asahi that means morning sun, thus the rising sun - the somewhat notorious name of the country we live right now. I captured the work on video this time, you have twenty sheets of paper to try and you have to choose and submit the most beautiful one for the competition.

 

a téli Tateyama. Ma egy kilátó dombról megnéztük Eszterrel annak az örömére, hogy hosszú idő óta először kisütött a nap (ahogy az egyik kép mutatja ennek nem csak mi örültünk) és a lábam is újra járóképes. Boldog Új Évet kívánunk Nektek!

You can never get enough of Tateyama in the winter. This was our destination to enjoy the beautiful view as finally today was sunny after long weeks of cloudy, rainy and snowy days. Also I can walk again after my injury and today's walk was a real medicine for me. Happy New Year!

Ma többször is könnyesre röhögtük magunkat Eszter kis barátjának a szüleivel, akik ellátogattak hozzánk egy szánkózásra meg közös ebédre. Ugyanis az apukának tegnap előtt hólapátolás közben idegbecsípődése lett a gerincénél, én pedig tegnap belerúgtam az ajtófélfába, ezért ebéd után családilag ellátogattunk az ortopéd klinikára. Ahogy felvonultunk, épp a járókeret meg a kerekesszék hiányzott. Az apukának gerincsérv, nekem csonttörés, jók vagyunk. Csináltunk is egy közös képet a klinika előtt. BUÉK! :D

I have never laughed so much on the last day of the year but in a bittersweet way. Eszter's little friend and his parents visited us for a sleigh fun and lunch. The father injured his back during showeling snow the day before yesterday and I kicked the door yesterday so we were like two handicapped and decided to go to the hospital together. It was hilarious when he called to the clinic to make sure they were open and when they asked about the problem he answered like "It's actually two people one with a painful back and the other can't walk as she injured her toe" He was diagnosed with hernia while I have a broken toe, well done! To remember this fun day we took a picture in front of the clinic :D

Eszter nagyon örült az ajándékoknak amit a Jézuskától kapott. Egyre gyakrabban előfordul, hogy vagy később érek haza a munkából, mint ő a suliból, vagy délután el szeretnék ugrani valahová, ahová ő nem akar jönni, ezért kapott egy gyerek telefont, hogy tudja jelezni, ha bármi gond van. Az otthoni barátom mondta, hogy óra formában nálunk is van hasonló. A lényege, hogy csak telefonálni és üzenetet írni lehet vele és csak azoknak az embereknek, akik regisztrálva vannak a telefonkönyvében. Idegent sem felhívni, sem idegentől hívást fogadni nem lehet. 1-es gomb anya, 2-es gomb apa és kész. Ja meg a szomszéd osztálytárs kisfiúval is számot cseréltek. Még az én telefonomon van egy előfizetés, amivel le tudom kérni hol jár, bár egyelőre nem szeretném sehová elengedni egyedül.

Eszter was very happy with her Christmas presents. She especially likes her new kids' phone that is a Japanese thing but I think there is something similar in other countries as well. You can only make phone calls and send messages with it and only to / from people who are registered in that particular phone. It is very easy to use: press 1 - calling me, press 2, calling Gabor and that's it. Only in case she comes home earlier from school than me from work, she can contact us in case there is anything. I can also check on my phone where she is but I don't intend to let her go alone anywhere yet.

 

Mára nálunk is fehér lett a táj, az idei tél első komoly hóesése. Testmozgásként a szakadó hóban elgyalogoltunk a 2 km-re levő postára meg vissza, el is fáradtunk.

The first real snow has arrived today. We did a very long walk to the post and back and got really exhausted by the time we got back.

Az idei Karácsonyunk is az elmúlt évekhez hasonlóan alakult. Amíg elmentünk korcsolyázni, a Jézuska meghozta a fát meg az ajándékokat, mi csak a vacsorát hoztuk. Idén nem magyaros hal menüt, hanem japános csirke menüt választottunk. Boldog Karácsonyt kívánunk!

Same as the previous years while we were out skating, the baby Jesus (Christlkind) brought the tree and the presents. This year we opted for a Japanese chicken menu instead of the Hungarian fish menu. Merry Christmas!

• 
• 
• 

Végre letöltöttem Gábor tokiói képeit is.

Finally I got to download Gabor's pictures taken in Tokyo.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•